Bolhapiac volt Balatonalmádiban

. A használt cikkek, régóta nem viselt ruhák és cipők, apró csecsebecsék, konyhai felszerelések, szerszámok és mindenféle eszközök – tehát a „szögtől a repülőig” minden, ami otthon feleslegessé vált – kint volt a piacon. Fellélegezhettek végre otthon a padlások és pincék, kamrák és fészerek, szekrények és dobozok, fiókok és polcok, ahol ezeket évekig tárolták.  A piac szervezésének főleg ez volt a célja, továbbá az, hogy az alacsony jövedelmű családok olcsón jussanak sok mindenhez, amire szükségük van. A szenvedélyes gyűjtőket is vártuk, akik szívesen járnak keresgélni ilyen helyekre. Kevés helypénz kifizetése ellenében bárki kivihette portékáját, és egész délelőtt árulhatta azokat.  Feltétel volt, hogy a kirakott cikkek épek, tiszták, használhatóak legyenek. Egyedül az elektronikus cikkeket nem volt szabad kivinni, hátha azok balesetveszélyesek. Azt hirdettük: ami valakinek már nem túl nagy érték, az más számára még használható lehet. Kértük a lakosságot, hogy ne a kukába dobják a megunt, már régóta nem használt holmikat.

Szeretnénk, ha a jövőben rendszeressé válna a kirakodás, ezért minden hónap utolsó vasárnapján újra kinyitjuk e célra a piacot, amíg az időjárás kegyes lesz hozzánk.  A következő alkalom tehát augusztus 30. lesz, így most még mindenkinek van egy teljes hónapja arra, hogy lakhelyét átvizsgálja: mi az, amit már nélkülözni tud, és csak a helyet foglalja el nála.  A vásározás nemcsak a helyi lakosok kiváltsága. Nagyon szeretnénk, ha a környező települések lakói is felismernék benne a lehetőséget, hogy lomjaiktól Almádiban megszabadulhatnak

A vásározókkal beszélgetve több pozitív gondolat hangzott el. Volt, aki elégedetten zárta be délben a pénztárcáját: kicsit dagadtabb lett a pénztartó! Volt, aki darabonként néhány száz forintért adta holmiját, el is kelt mindene, és azért volt elégedett, hogy semmit nem kellett visszavinnie. Mások a piac bizsergését, a sok beszélgető, nevető embert szerették.  Volt, aki azt mondta: ez a terület a hét utolsó napján mindig üres, tehát hasznos volt, hogy élettel töltöttük meg. Jó érzés volt, hogy „sikerült a bolhát sokak fülébe betenni”.

Az első alkalommal a piac összes asztalán még nem volt áru, de reméljük, ez még csak a kezdet: szeretnénk, ha a jövőben mindig több eladó és vásárló látogatna ki a területre. Ez a vasárnap megmutatta: valós igény van rá, hogy azokat a dogokat, amiket nincs szívünk kidobni, másoknak vételre, cserére vagy ajándéknak felajánljuk. Ez a mottónk: „Semmit ki nem dobunk, mindent hasznosítunk!”

Győri Miklósné