Fényre vágyunk

Az Egry József múzeumban az idei nyáron Udvardi Erzsébet festményeinek kiállítását tekinthetik meg az érdeklődők. A kép a szombati megnyitón készült, balról Lelkes Katalin látható  Fotó: Tóth B. Zsuzsa

Erről beszélt az Egry József Emlékmúzeumban Udvardi Erzsébet kiállításának szombati megnyitóján Korzenszky Richárd OSB tihanyi perjel.

- Megfigyelték már, hogy mi történik, ha egy sötét és egy világos helyiség között kinyitjuk az ajtót? Sosem fordul elő, hogy a sötétség menne át a másik szobába. A fény mindig legyőzi a sötétséget. A fény, a világosság örök. Mindannyian vágyódunk a fényre, szeretnénk a világosság fiai lenni. Vajon miért volt olyan jó Udvardi Erzsébet műtermében ülni és lassú tempóban beszélgetni? Azért, mert ott jelen volt valami a fényből. A festőállványon levő, majdnem kész angyalok ragyogása, vagy a Máriának koronát felajánló Szent István fényessége. Mi az, ami az embert megérinti egy ilyen műteremben? Mert egy ilyen helyiség nem egyszerűen falak és tető összessége, hanem valami, ami él. Élet tapasztalható meg ott, egy élő ember, aki az átlagosnál érzékenyebb a fényre, képes megfogni, rögzíteni ezt a ragyogást mondta a perjel. Hangsúlyozta, hogy a művészet csodája, hogy aki megnézi a képeket, egyszer csak több lesz általuk. Nem attól, hogy megvesz egy képet és birtokolja, hanem attól hogy befogadja a világot, amelyben a fénynek olyan nagy szerepe van. Amelyben fény nélkül élni szinte lehetetlen. S. Perémi Ágota, a Laczkó Dezső Múzeum igazgatója az Egry múzeum múltjáról és jelenéről szólt. Mint mondta, az intézmény új vezetése jó gazdája az épületnek. Az jelentős szellemi műhellyé, a nagyközönség és az alkotók számára fontos találkozási hellyé válhat ennek köszönhetően. Kun István önkormányzati képviselő a vendégeket köszöntve arról beszélt, hogy ma minden városnak szüksége van egy jelképes emblémára. Badacsonytomajnak büszkén vállalható emblémája a múzeum, amelynek szakmai munkája méltán vált országosan ismertté.

A megnyitón közreműködött Éliás Gyula.