Napló gyermekemnek XXVII.

Szerencsére Te nem ijedtél meg ettől, lelkesen fedezted fel az új kapaszkodóknak köszönhetően az otthonunk eddig általad nem látogatott pontjait, és még azt is jól viseled, hogy felborult a jól megszokott napirend: egyre gyakrabban látogatnak minket a nagyszülők, hogy Veled töltsék az időt, amíg mi Apával pakolunk-hurcolkodunk. 

Sőt, azt sem vetted zokon, hogy a lázas lakáskeresés közben sűrűn lepasszoltunk LPapának. Persze ő sem, imádjátok egymást. Nos, szerdától még több időtöket tölthetitek együtt; átmenetileg ugyanis Náluk fogunk lakni, és az új lakásunk sincs messze Tőlük.

Egyszóval megkezdődik a Nagy Kényeztetések Időszaka. Egy szobában fogunk aludni Édesapával mi hárman, sőt Dani is velünk lesz kéthetente hétvégén, ráadásul állandóan elérhető lesz számodra a Mama és a Papa, valamint a sok izgalmas pakolnivaló náluk. Ez ám az igazi baba mennyország!

Én bevallom őszintén, kicsit tartok a dologtól, mert hát a kisfiúk életében rendnek és nyugalomnak kellene lennie, ugyebár, azt mondják az okosok, márpedig most igencsak fejre állítottuk a kis világod. 

Különösen az együttalvás aggaszt, az utóbbi időben amúgy is túl sokszor töltötted a mi ágyunkban az éjszakát, már előre tartok attól, hogyan foglak tudni visszaszoktatni majd a külön szobában pihenésre.
 
Persze lehet, hogy teljesen alaptalanok a félelmeim, és minden flottul zajlik majd, de ez most kikívánkozott. Sokat nosztalgiázok mostanában; tizenegy hónapos múltál, mindjárt itt az első szülinapod. Eltelt egy év, szinte észrevétlenül, mégis eseménydúsan. 

Tavaly ilyenkor alig tudtam mozdulni a hatalmas pocakomtól, és mialatt azt tippelgettük, mikor fogsz világra jönni, Te lelkesen rugdaltad a bordáimat, és néha kidugtad a könyöködet, vagy az öklödet, muris - és kicsit fájdalmas - dudort képezve a köldökömnél.

Most egyedül lépkedsz a bútorok és a fal mellett támaszkodva, a nagyobb lukaknál pedig merészen nekiindulsz és egy-két, néha három önálló lépéssel hidalod át a távolságot. Ha megfeledkezel magadról, sokáig álldogálsz egyedül, de amint megdicsérlek, szégyenlősen vigyorogva eldőlsz. 

Lelkesen bámulod a tévét, ha reklám megy éppen, és amint bekapcsoljuk a számítógépet, levakarhatatlanul kapaszkodsz az ölünkbe, és tapsikolva követeled a riszát; a Madagaszkár jópofa, bár mostanra kissé megunt betétdalát. Ha meghallod, azonnal édes mosoly ömlik el az arcodon, és lelkesen jár kezed-lábad, sőt, ha állva nézed, még a fenekedet is ütemesen rázod.
 
Folyamatosan beszélsz, és ha meglátod a bejárati ajtót, rögtön pápát intesz. Továbbra is a lámpa az első számú kedvenc, de a labda, mint trónbitorló komolyan jelen van, de elbűvölve figyeled az autókat is. Én pedig minden percben gyönyörködöm Benned, és egyre jobban imádlak. 
 
Anya
 

A Gyermekszoba on-line képgalériát IDE kattintva érheti el. 

A Gyermekszoba rovatunkban megjelent cikkeket IDE kattintva olvashatják. 

Az ENTEO közösségi portálunk Gyermekszoba klubjához IDE kattintva csatlakozhat.