Anya, mi lesz most velünk?

Nagy valószínűséggel az életünket köszönhetjük annak, hogy a kisfiammal együtt elaludtunk a nappaliban a pamlagon, már érződött a vihar, és a kisfiam ilyenkor nem szívesen van egyedül. Csattogott az ég, villámlott, mennydörgött, talán már az eső is eshetett – idézi fel a szörnyű estét az édesanya.

Aztán könnyezve tovább mesél a velük történtekről Julianna: félálomban volt már gyermekével együtt, amikor arra lett figyelmes, hogy hirtelen szinte nappali világosság van körülöttük, amire azonnal kiugrott az ágyból. Eközben jött be már a nappaliba István, a családfő, aki hangjában ijedtséggel azt kérdezte tőlük, hogy nem éreznek-e füstszagot? – Még el sem hangzott férje kérdése, az asszony már azt látta, hogy a függöny mellettük villámgyorsan, és mint a zsír, sercegve ég.

Bélafi István, és felesége, Bélafi Julianna leégett otthonuk előtt (Fotó: Kovács Erika)

- Félelmetes volt nagyon, Mátét azonnal megragadtam, szegény hirtelen azt se tudhatta, mi történt, és még félálomban elindult éppen a tűz felé, elsőre ugyanis arra akart menekülni. Én halálra rémülten utána futottam, elkaptam, és vele együtt zuhantam ki az udvarra, hogy ne égjen meg a fiam! – mondja a történtek hatása alatt még mindig zaklatottan, rémülten az anya, akinek a keze meg is égett a tűzben, a kisfiának pedig a lába sérült meg a lángok hevétől kipattogó üvegtáblák szilánkjaitól. A szülők felidézik még, amikor látták, hogy gyermekük biztonságban van, rohantak a kutyákhoz, a lovakhoz, akiket kiengedtek-kizavartak az istállóból, az állatok mellett már lángoltak a bálák, két cica sajnos a lángokban veszett, mert éppen a tűz felé menekültek ijedtükben. A család közelében mentés, menekülés közben robbantak fel a gázpalackok is.  -A mentések, a menekülés rövidebb idő alatt történt, mint ahogy most elmondtam, hihetetlen, hogy az embernek egy életveszélyes helyzetben mekkora, szinte emberfeletti ereje van, és milyen hihetetlen gyorsan képes cselekedni, ami nem csoda, hiszen a gyermekünkről, rólunk, szeretett állatainkról volt szó – tekintenek szomorúan leégett otthonukra, környezetükre a szülők.

Beszélnek arról is, a bajt tetézte, a telefonjuk is elégett, így nem tudták a tűzoltókat hívni, az asszony ezért kirohant az utcára segítségért, de addigra már többen észrevették a szomszédok közül a tüzet, és hívták a tűzoltókat, akik nemsokára meg is érkeztek hozzájuk. A házban elégtek a papírjaik, pénzük, fizetésük, bútorjaik, mindenük.

- Oltás közben tehetetlenül álltunk és néztük, amint porrá ég az otthonunk, kertünk, udvarunk, amit annyira szerettünk, amit építettünk, szépítgettünk éveken át, nem beszélve a kisfiúnkról, Mátéról, akit nagy megviseltek a történtek! – sír az anya. A gyermek gyakran bújuk édesanyjához, megmaradt kerti játékai mellett zokog a kisfiú és sokszor megkérdi: „Anya, mi lesz most velünk?” A szülők szomorúan beszélnek arról, hogy Máté sokáig gyűjtögetett laptora, ami játékaival, könyveivel együtt most elégett, és szörnyű látni, amint fiúk megsemmisült kisszobája előtt zokog. – A kisfiam nagyon szereti az állatokat, imádja a természetet, és mindig szívesen ment be a szobájába kedvenc holmijai közé. Most minden tönkrement, nem tudjuk, hogyan tovább, kilátástalannak tűnik minden! – ül le egy tuskóra kimerülten, összeomolva az édesanya.

Máté és édesanyja együtt sírt, mert mindenük odalett a tűzben (Fotó: Kovács Erika)

A család a szörnyűség hajnalán István édesapjához ment, aki a közelükben lakik. Másnap reggel a családnak az ajkai önkormányzat átmeneti lakást ajánlott fel, ruhákat adtak nekik, és az étkezésükről is gondoskodtak. A család nekilátott intézni, amit tudnak, mivel minden papírjuk elégett, a családfőnek igazolás kellett, hogy sofőrként dolgozni tudjon, az anya varrónő, de másnap ő sem tudott munkába menni dokumentumok híján, biztosításuk sajnos nem volt. -Kegyetlenül elbánt velünk a sors!  - mondják szomorúan a szülők. Hozzáteszik, világéletükben dolgosak voltak, állatokat is mentettek, kiszolgált lovakat is a vágóhídtól, István édesapja, József pedig befogadta az állatvédőktől a közeli faluból megmentett kutyát, Herceget. A szerencsétlen állattal egy mozgáskorlátozott férfit húzatta magát sokáig. Ilyen emberek vagyunk, mégis a nulláról kell kezdenünk most mindent, de legalább élünk! – mondják.