2017.03.09. 17:51
A Fények, árnyak, gyöngyök című kiállítás bűvöletében
Ajka – M. Mester Katalin halimbai származású írónő és festőművész festményeiből és népi fűzött gyöngyeiből összeállított kiállítására sok műkedvelő lakos látogatott el március 9-én, a Városi Múzeumba.
A kiállítást Badicsné Matting Mária nyitotta meg, aki úgy mutatta be a művésznőt, mint kiváló tanítót és anyát egyszerre. Katalint érzékenyebb élettel áldotta meg a teremtő, hiszen a képeit áthatja a déli Bakony apró falvai és templomtornyai, vagyis a szeretett táj megfestése. Mindig is érdekelték az emberi sorsok és a helytörténeti kutatások, amelyek mind a hét kötetében megtalálhatóak. Ha vizuális élményre vágyott, inkább rajzolt. Megörökítette a vörösiszap-katasztrófát is. Kifejezésmódjára erőteljesen hatnak a népművészeti hagyományok, ezen belül is a magyar, székely, vagy a csángó motívumok, amelyek az általa készített gyöngyökben is fellelhetők, némi modernitással ötvözve.
A művésznő beszélt a gyöngyök tradicionális jelentéséről, mely szerint az emberek ősidők óta fűztek gyöngyöket – akár dinnyemagból – amiket aztán a nők nyakába aggattak, s azokkal együtt temették el őket. Rontás elleni és bajelhárító szerepet tulajdonítottak a kiegészítőknek. Katalin mesélt arról is, hogy bizonyos feljegyzések szerint a keszthelyi fenékpusztai temetőben az ásatások során 521 gyöngyöt tártak fel, amelynek 70 %-a üveggyöngy volt. Említette a szépérzék fontosságát is, mert úgy tartja, hogy aki ad magára és szívesen hord gyöngyöket, az nem csak friss lélekkel és ésszel van megáldva, de egyfajta belső pszichés erőt is sugároz a külvilág felé. A gyöngyök elkészítése 50-60 órát vesz igénybe, de Katalint ez nem hátráltatja, ő csak így fogalmaz: „én halimbai vagyok, úgyhogy érzik, hogy nekem gyöngyöt kell fűznöm."
