Az áldozatok emlékére

A szerencsétlenség 1909. január 14-én történt, amikor a jegyzőkönyvek tanúsága szerint a szellőztetőgép olajozás közben kigyulladt. A veszélyre időben figyelmeztették az embereket, de a kiszállás lassan ment. Miután mindenki látta, hogy a vártnál nagyobb a baj, pánik tört ki, sokan a füstben nem találták a lehetséges menekülőutat, így a mélyben rekedve életüket vesztették. A tragédiára Gerencsér Hilda önkormányzati képviselő, a Csingervölgyért Egyesület elnöke emlékezett.

- Aznap 259 dolgozó szállt a mélybe, a sors kemény próbatétel elé állította őket. Emlékezzünk az áldozatokra, azokra a bányászokra és vezetőkre, akik saját testi épségükkel sem törődve indultak a bajbajutottak mentésére, az özvegyekre, akik a családfenntartót veszítették el, és az árvákra, akiknek apa nélkül kellett felnőniük. A bányászcsaládok tartóoszlopa az apa volt, az ő munkája biztosította a megélhetésüket. Az özvegyek a bányától kapott segélyek mellett az egykori munkatársak szolidaritására számíthattak. A bányásztársadalom a föld alatti munkavégzés veszélyei miatt összetartó volt - mondta a képviselő.

A megemlékezésen több egyesület lerótta tiszteletét az áldozatok előtt.

Egy Petőfi-verset mondott a Csingervölgyért Egyesület tagja, Baranyai Ferenc, aki Beitl Jánossal koszorúzta meg majd az emléktáblát. Dorner László képviselő virágot helyezett el. A rendezvényen a Borostyán férfikar működött közre.