Egy utolsó kézirat

Nagy Lajos Adorjánházán született 1943-ban. A pápai Mezőgazdasági Technikumban érettségizett. Elvégezte a Zrinyi Miklós Katonai Akadémiát, majd tanári oklevelet szerzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Könyvelő az apácatornai Új Élet Tsz-ben, 1966-tól nyugállományba vonulásáig hivatásos katona Devecserben, majd Budapesten. 1999-től az ajkai  Szent–Györgyi Albert Szakközépiskola óraadó tanára, 2001 szeptembertől 2013-ig az Ajkai Városi Könyvtár és Múzeum Bányászati Múzeumának vezetője. Az 1960-as évektől foglalkozott helytörténeti kutatásokkal, fő területe szülőhelye, a Marcal–menti Adorjánháza és Egeralja községek hely- és művelődéstörténete, néprajza. Számos díjat nyert megyei és országos néprajzi, nyelvjárás-történeti pályázatokon. 2003-ban a Csűri-dij II. fokozatát nyerte el a Magyar Nyelvtudományi Társaság országos pályázatán. 2000-ben jelent meg az Egeralja évszázadai, 2004-ben Lakos János generál, ajkai hadfiról szóló munkája. Szerkesztője volt Az ajkacsingeri siralomvölgy című emlékkönyvnek, az Egeraljai Hírlap helyi periodikának. Főszerkesztője a Pannon vallomások irodalmi antológiának és a talán legédesebb gyermekének, az Ajkai Századok ajkai helytörténeti folyóiratnak, amelynek tízéves jubileumi számában büszkén lejegyezte: alapította: M. Nagy Lajos, 2004-ben. Az elmúlt esztendő őszén jó gazda módjára összegzést, számvetést készített az elvégzett munkájáról. Tette abban a reményben, hogy ha ő már nem is, folyóirata tovább él.

Nagy Lajos, az ember, búcsúzni készült. Katonás rendbe tette számítógépes könyvtárának ötvennégy polcát - ennyi szerző publikált lapjában – , így köszönte meg utoljára munkatársainak, barátainak a város javára, szolgálatára végzett kutatómunkát.

Most a bányaudvar-múzeum felett békésen úsznak apró fellegek. Velük évek szállnak tova, az emléked is fakul, de gondolataid a jövőnek itt maradnak, s te bennük élsz – múlhatatlanul.