Közösen emlékeztek

Az esti misét követően az apátsági udvarban gyülekeztek az emlékezők, innen vonultak le az 56-os emlékkőhöz, ahol Árpásy Csaba nyugalmazott történelemtanár mondott beszédet.

Hangsúlyozta, hogy a forradalom leverése után Magyarországon berendezkedett, szocializmusnak hazudott gazdasági, társadalmi, politikai rendszer ázsiai típusú volt, és nem volt köze a szocializmus európai gyökerű, egészen Platónig visszanyúló eszmerendszeréhez. Ezt bizonyítják a forradalmárokkal szemben alkalmazott módszerek, így például a koncepciós perek. Az 1956. november 4-ét követő napokban több helyen is dördültek el sortüzek az országban, előfordult, hogy nők és gyermekek is voltak az áldozatok között – tudtuk meg.

1957 februárjától tömegessé váltak a letartóztatások, általános volt az ártatlanok és védtelenek fizikai bántalmazása. A börtönből szabadulókra és családtagjaikra a megbélyegzés árnyéka vetődött. A kitűzött célt a hatalom elérte, a társadalmon eluralkodott a félelem – összegezte a megtorlás következményeit a szónok. Végül mérlegre tette a rendszer kegyetlenségeit: a hatvanas évek elejéig legalább kétszáz embert végeztek ki, de azt mondta, az sem kizárt, hogy ez a szám a négyszáz felé közelít. Huszonkétezer embert tartóztattak le, tizenhárom-ezret internáltak, és több mint kétszázezren voltak – többnyire fiatal értelmiségiek –, akik elhagyták a hazát, mert nem akartak egy legyőzött, kiszolgáltatott és rettegő országban élni.

A Zirci Országzászló Alapítvány által szervezett ünnepség végén a történelmi egyházak képviselői, Huszár G. Lőrinc plébános, Vecsey Katalin református lelkész és Szakos Csaba evangélikus lelkész imádkoztak az áldozatokért, az emlékezők pedig mécseseket, virágokat helyeztek el az emlékkőnél.