Még emlékeznek Tóth-Harsányi Borbálára

A traumatológia osztályvezető főorvosa, dr. Szabó László lépcsőház szomszédom volt, ezért engedélyt kértem tőle, hogy meglátogathassam az intenzív osztályról éppen kikerült Borit, akit szó szerint imádtak a megyeszékhelyen.

- Arra nem emlékszem, hogy virágot is hozott, ugye nem haragszik érte, hiszen már lassan negyven éve volt az a rettenetes baleset számolta az éveket Tóth-Harsányi Borbála.

- Ha nem bánja, rakjuk össze az akkor történteket, hiszen az nem csak kettős halállal végződött tragikus baleset volt. Hírzárlatot rendeltek el, hiszen kevés politikai háttere is volt az ügynek.

- Nem szívesen beszélek erről, eddig sem tettem, amikor kérdezték. De nem bánom, legyen. Már nagyon régen volt. A politikai megfogalmazást túlzónak gondolom. A későbbi férjem, Korom Mihály édesapja a baleset idején igazságügy miniszter volt. A gyermekeim apja pedig Pap János lányának, Évának a férje. Ezért volt ideges futkosás és egy kis terelés a baleset miatt. Ahogy mondogatták abban az időben, minek kellett nekem nős férfiakkal az éjszakában szórakozni.

- Élsportolónak, olimpiára készülő válogatottnak éjjel otthon, ágyban a helye, legalábbis a protokoll szabályai szerint.

- Sőt, még az én saját jól felfogott érdekemben is. De ezzel teljesen tisztában voltam és úgy is éltem. Harminc felé közeledve ezzel sohasem vicceltem, hiszen még komoly céljaim voltak a kézilabdával. Igen, például a montreáli olimpián. Szerdán meccsünk volt a Csepel ellen. Utána Pesten maradtam Babos Áginál, aki a Vasasban játszott. Másnap Misivel indultunk Veszprémbe. Egyébként alig néhány nappal előtte mutatták be nekem. Este elmentünk egy étterembe vacsorázni. Hazafelé megtörtént a baleset. A fiatalok életébe a szórakozás belefér. Ez ma is így van. Tudtam, hogy legközelebb vasárnap lesz bajnoki mérkőzésünk. Gondoltam, pénteken, szombaton bőven kipihenem azt az estét. Ahogy máskor is szoktam hasonló esetben.

- Azért ezen kívül is még sok mindent a fejéhez vágtak, például, hogy elvesztette a csapat a hőn áhított második bajnoki címét is.

- Bizony, ilyeneket is mondtak, ami kétségtelenül lelkiismeret furdalást is okozott. A baleset után még három bajnoki forduló volt hátra és a csapat valóban elvesztette az aranyérmet. Ami természetesen rendkívül bántott. Ugyan akkor igaz az is, hogy sokszor hallottam, hogy a Bori nélkül is tudunk nyerni! Sajnos mégsem tudtak.

- Az olimpiai szereplése is veszélyben forgott, hiszen nem csak a feje sérült meg, de volt egy nyílt szilánkos kéztörése is.

- Édesanyám varrt nekem egy kézvédőt, hogy amikor az ellenfelek odavágtak, védje a sérült részt, amit lemezzel és csavarokkal rögzítettek. Egyébként Török Bódog szövetségi kapitány bíztatott, hogy nyugodjon meg Borikám, magát mindenképpen elviszem Montreálba. Azt mondtam neki, hogy Bogyi bácsi, én csak akkor megyek, ha teljesen utolérem magam és valóban a válogatott hasznára lehetek. Turistaként nem utazom olimpiára.

- De aztán mégis csak ez történt, hiszen csupán epizód szerep jutott a pályán.

- A bronzérem ellenére nagy csalódás nekem az olimpia. Valóban csak ültetett a Bogyi bácsi a padon. Azt mondta, hogy a románok ellen akar velem meglepetést okozni. Százhetvenszer játszottam címeres mezben. A románok ellen mindig jól ment a játék. Ismertek engem, mint a tenyerüket. Miért lennék éppen most nekik meglepetés? De végre pályán lehettem a bronzérmet eldöntő meccsen. Lőttem három gólt. Ezzel legalább érezhettem, hogy nekem is volt közöm a harmadik hely megszerzéséhez. Csak nagyon csendben mondom, hogy akár olimpiát is nyerhettünk volna azzal a csapattal

- Akkor ne is legyen szobra Török Bódognak?

- Dehogynem. Abszolút megérdemli. Világbajnoki aranyat és olimpiai bronzérmet nyert. Persze, hogy jár neki az ilyen megemlékezés is. Drukkolok, hogy legyen neki.

- Magyar bajnokként, kupagyőztesként, gólkirálynői címet szerezve vonult vissza. Utána kevesebbet hallhattunk Tóth Harsányi Borbáláról.

- A baleset után két évvel összeházasodtunk Korom Mihállyal. Született két fiúnk, akikre nagyon büszke vagyok. Mihály az Origó filmstúdió produkciós vezetője. Gábor a Wizzair pilótája.

- A sport, kézilabda is megmaradt az életében.

- Igen. Voltam technikai vezető és edző is a Vasasnál. Az ifi csapatnál például az Érd edzője, Szabó Edina és Géczy Erika is a csapatomban játszott. Hosszú éveken keresztül testnevelő tanárként dolgoztam Budapesten több iskolában is.

- Büszke vagyok rá, hogy a főnököm is volt

- Na azért ne túlozzon! De kétségtelenül nagyon szerettem dolgozni a Juventus Rádió szerkesztő-riportereként a siófoki stúdióban. Akkor valóban kértem anyagokat Veszprém megyéből is. Izgalmas munka volt. Még vágni is megtanultam. Dolgoztam a Képes Sportnál és a Nemzeti Sportban is megjelentek írásaim.

- Nemzetközi ellenőrként bejárta egész Európát, ami igazán rangot jelent a sportágban.

- A Magyar Kézilabda Szövetségtől kaptam ezt a lehetőséget. Tudták, hogy jól beszélek németül. A sikeres, eredményes kézilabda pályafutás pedig alapot adott az egészhez. A tanítás mellett a hétvégéket több, mint tíz évig kézilabda csarnokokban a játékvezetők értékelésével töltöttem. Szép időszak volt ez is az életemben.

- Elnökválasztás lesz a sportágban. Kocsis Máté, vagy Farkas Ágnes?

- Nagyon örülök, hogy Farkas Ági jelöltette magát. Mégis csak egy korábbi szakmabeli világklasszisról van szó. Rátermett, agilis ember, aki ismeri a sportág minden rezdülését. Drukkolok neki, de azt nem tudom mekkora az esélye, a támogatottsága.

- Tudják még, hogy ki az a Tóth-Harsányi Borbála?

- Ha arra gondolok, hogy Vetési Iván elnök úr köszönés nélkül elmegy mellettem, akkor bizony úgy tűnik, hogy nem. De azért még vannak olyanok, akik megismernek és biztos vagyok benne, hogy elmondják a gyerekeiknek, unokáiknak, hogy egy vidéki kis város csapatával nyert bajnoki címet és egy olimpiai bronzmedál is volt a nyakában. Igaz, ez már történelem.