Amitől leesett a magyar edző álla

Ugyan mi voltunk a szenvedő alanyai, de a dánok hét mezőnyjátékossal felállós támadótaktikája mindenképpen elismerésre méltó. A technika, a stílus, a kidolgozottság. Bravó! Ez mind szép, de talán még fontosabb maga a jelenség: az ötlet, az újítás. Nem minden sportágban mennek ám így a dolgok!

A kézilabda fejlődését tekintve mindenképpen előremutató, hogy egy edző ki tudja húzni a nyuszit a cilinderből. Meg tudja lepni a másikat. (Németh András szövetségi kapitány „leesett” álla sokáig emlékezetes marad, még akkor is, ha a dán taktika a következő meccsen szépen besült.)

Azoknak a sportágaknak van jövőjük, ahol a hagyományok megőrzése mellett vannak meglepetések, váratlan megoldások, van látvány, show és néha cirkusz is. A klasszisok mellett akadnak jó szakemberek, és számukra terep az alkotásra. Na ez a 21. század stílusa.

Másrészről az a sportág, ahol túl szubjektívek a szabályok, nem egyértelműek a játékvezető ítéletek, kívülállónak érthetetlenek a történések, ahol a nemzetközi szövetség vicckategóriába illő döntéseket hoz, ahol a legrangosabb kupadöntő minden évben ugyanannak az országnak ugyanabban a városában van, hosszútávon nem életképes.

Mindenki döntse el maga, hogy a kézilabda ma melyik oldal felé billen...