Ovijárás

Nem volt könnyű, ahogy az oviknak sem könnyű. Járhasson oda annak a gyereke, akinek szimpi a hely, de ugye van a körzet témakör, na meg azok, akiknek protekciójuk van és még azok is, akik rákényszerülnek egy-egy helyre. És akkor még nem jött szóba az, hogy az óvodavezetőknek figyelni kell a létszámra, a nemi és az életkorbeli harmonikus eloszlásra. Gyerekem követte a tempóm. Az első szerelem a „különleges” ovi volt. Helyhiány oka és egyebek miatt a lobogás elmúlt, majd kipróbáltuk a körzetit két napra, az nekem nem jött be, így a családi napközit választottuk. Hét hónap után azonban muszáj is volt váltanunk, de jót is tett a negyedik éve felé közeledő gyereknek a nagyobb létszám, a pörgés, az információk sokasága. Nekem meg a hasonló felfogás, a nyitottság, amit itt tapasztalok. És még közel is van, az új körzetben, ahol élünk. A legfontosabb, hogy a kis muki megszerette a helyet másfél hónap alatt. Az óvó néniket és a társait is. Egy kislányt minden nap meg kell várnunk, velük megyünk haza órákon át a szomszédba. Vasárnap esti kérdés: „Anya, mikor megyünk már oviba?”