Dödölle: játszva enni jó

Enni majdnem olyan jó, mint játszani, de játszani és enni egyszerre a világon a legjobb – írja az ismertető szövege az egészen piciknek szóló darabról. És tényleg folyamatosan röpködnek az almák, a körték, egy tál dödölle, no nem szó szerint, de majdnem.

Az előadásra több néző érkezik, mint amennyi befér. Nincs mese, be kell jelentkezni, a babaelőadásokra mindenképp, hiszen a terem befogadóképessége kicsi. Egy fiú és egy lány már teljes díszben a színpadot jelentő területen. Gergely Rozi és György Zoltán Dávid Győrből jöttek, fiatalok és maximális odaadással játszanak a legkisebbeknek.

A gyerekek nagyokat kacagtak a Kocsis Rozi rendezte darabon, a Dödöllét Gergely Rozi és György Zoltán játszotta hatásosan (Fotó: Vaskakas Bábszínház)

A ruháik és a díszlet repesően színes a kicsik örömére: sárga, piros, kék, zöld. Virít a létra, a két nagy fazék, ami olykor jó kis kuckó is egyben. Röpdösnek a kis színes labdák. Akarom mondani piros almák, ízes körték, zamatos szilvák és mézédes szőlők. Tanúi vagyunk örömnek, veszekedésnek, kedélyes étkezésnek, huncut dobálózásnak és komolytalan számonkérésnek is. A gondolatokat mondókákban fejezik ki szépen összefűzve. Meglódul a hinta-palinta, kidobjuk a kenderzsuppot, egy tál dödölle is előkerül, sőt még a csigabiga is. Az érzéseket erőteljes, olykor eltúlzott, de nagyon vicces mimikával, gesztusokkal mutatják be a színészek. Meg is van a hatásuk.

A gyerekek hatalmasakat kacagnak, de mi is elnevetjük magunkat többször is. Ezek után talán könnyebben megértjük gyerekeinket is, mert mi már elfelejtettük, hogy sokkal izgalmasabb mondókázva, pakolászva, mászókázva reggelizni, mint csak úgy egy helyben ücsörögve és mélázva.