A boldog házasság titkai: szeretet, megértés, türelem

Valóságos villámcsapás ért, amikor felszálltam a buszra egy sümegi kiránduláson. Akkor láttam meg későbbi páromat, Irént, és azóta is együtt vagyunk jóban és rosszban, és ennek immár negyvenöt esztendeje beszél első találkozásukról László. - Mintha tegnap történt volna minden - jegyzi meg mosolyogva felesége, megsimogatva párja kezét. A pár egy helytörténeti rendezvényen találkozott évtizedekkel ezelőtt a barokk kisvárosban, és mint mondják - ezzel már tulajdonképpen egész életre eldőlt közös sorsuk. Állítják ugyanis, hogy a jó házasság egyik fontos feltétele a közös érdeklődés is, ők pedig már akkor is mindketten kutatták, olvasták, gyűjtötték mindazt, ami a helytörténetről szólt. Azt mondják, nem közhely, hogy az ember jelenét csak akkor értheti meg igazán, ha tisztában van múltjával, elődei életével, eredményeivel és kudarcaival, az emlékekkel, és ebből a hagyományból, a tapasztalatokból tanulni, meríteni kell bármikor is. Vér László ma 76 esztendős, felesége, Irén 78. Beszélgetés közben is érződik, mekkora szeretetben, egyetértésben élnek egymás mellett ma is. László Dégen született, Peremartonban nőtt fel, villanyszerelőnek tanult, Tapolcán volt katona 1959-ben, az ottani rakétás alkulat egyik alapítója. Munkája elismeréseként az akkori Szovjetunióba tiszthelyettesi iskolába küldték, leszerelés után ott maradt Tapolcán. - Már érdekelt a helytörténet, és írtam is a város krónikáját. Aztán akkor történt az a mindent eldöntő sümegi kirándulás - említik mosolyogva.

Azt mondják, hogy az alkalmazkodásra ők kitűnő iskolát kaptak, amikor fiatal házasként Irén szülei házába kötöztek Kenesére, ahol együtt élt a két generáció.

A balatonkenesei Vér László és felesége, Irén negyvenöt éve él együtt, s mint a képen is látható, boldogan
Fotó: Balogh Ákos

Erre ma is szívesen emlékeznek, hiszen a szülők sokat tudtak segíteni nekik, például vitték a pár gyerekeit iskolába, óvodába, ha kellett, vigyáztak rájuk, ha betegek lettek, így a szülőknek nem kellett otthon maradni a munkából. Másfelől a fiatalok sokat tanultak a szülőkkel való együttéléskor, alkalmazkodást, kompromisszumot, a háztartásban sütést-főzést, barkácsolást. Ma is esküsznek arra, hogy a család a legfontosabb az ember életében, mert a nehézségeket csak együtt, mindent megbeszélve lehet legyőzni. Nekik két közös fiuk van és két unokájuk, László első házasságából is egy fiú született, ahol szintén két unoka van. Minden családtagjukra nagyon büszkék. Vallják, egymás megbecsülése, segítése, szeretet nélkül nem lehet boldog egy család, egy házasság, ami attól jó, ha a gondolatok is együtt futnak fogalmaz László. - Igen, ha ráteszem a kezem az övére, azonnal tudja, fogja rövidre a mondandóját - jegyzi meg nevetve Irén. Büszkén említik közös emlékeiket, a kenesei tájház alapítói közé tartoznak, ami 2011-ben az év tájháza lett, s aminek később gondnokai lettek éveken át. - Laci nem vette zokon, ha pedagógusként délutánonként a gyerekkel foglalkoztam, akikkel gyűjtöttük a helytörténeti emlékeket, amiket aztán a férjem, miután kivételes kézügyessége van, restaurált - említi Irén. - Jólesett, amikor rám hagyta a gyűjteményt, és nem szólt bele, mit csináljak, aztán egy szép darab láttán mindig megdicsért, ami nagyon jólesett - veti közbe László. Minálunk soha nem hangzott el, hogy te ezt úgysem tudod! - A szeretet nem ott kezdődik, hogy simogatom a másikat, hanem, ha poros a szőnyeg, felporszívózom, meg elmosogatok, ha kell, nagyon nem szeretek, de megteszem - nevet nagyot László, hozzátéve, mi soha nem akartuk átformálni a másikat, tiszteltük egymásban azt, amiben különbözünk.

- A hosszú együttélésnek egyetlen hátránya van, már nem tudok újat mondani a másiknak - évődik párjával László. Beszélnek arról is, hogy sok nehézségen túljutottak együtt, meghaltak a szülők, betegségek is jöttek, rengeteget dolgoztak, a férj másodállást is vállalt. Megpróbált minket az idő! - mondják együtt.

Mesébe illő és már-már hihetetlen az alsóörsi házaspár találkozása és élete: Az ötvenes éveiben járó Mádi László és párja, Mádiné Tarjányi Mária a festői Alsóörsön mint egy ékszerdobozban éli életét a kis családi házban, gyönyörű környezetben. Az asszonynak öt saját és hét nevelt gyermeke volt, amikor három évvel ezelőtt, 36 év után ismét találkoztak, és néhány hét múltán László megkérte Mária kezét.

Mádi László és párja, Mádiné Tarjányi Mária 36 év után találkoztak újból, s rövidesen össze is házasodtak
Fotó: Balogh Ákos

A jókedv, a humor azonnal érzékelhető náluk, mikor arra válaszolnak, hogy mi kell ekkora harmóniához. Rávágják nevetve: egy ilyen feleség és egy ilyen férj, no és sok-sok humor! Olyan gondolkodás, hogy semmit ne vegyünk tragikusan az életben, mert az ember éppen arra született, hogy megoldja a problémákat, a legnehezebbeket is mondja határozottan Mária. Ő csak tudja, hiszen hajnaltól késő estig keményen dolgozik, ennyi saját és nevelt gyermek mellett háztartást vezet, konyhakertet művel, és mindeközben az asszony minimum tíz évet letagadhatna korából. Nem beszélve a képről, ahol fiával, Ádámmal a győri bencés gimnázium szalagavatóján egyszerű fekete ruhában kecsesen táncol. A pár harminchat esztendeje ismeri egymást, a veszprémi stadionban sportolás közben találkoztak annak idején, László atletizált, Mária tornázott. Aztán mindketten járták a maguk útját, ami, kiderült, nem sikerült egyiküknek sem. - Aztán három évvel ezelőtt összefutottunk egy veszprémi parkolóban, és a beszélgetést ott folytattuk, ahol évtizedekkel ezelőtt abbahagytuk, ugyanis közben soha nem találkoztunk. Azonnal szerelembe estünk, Laci egy hónap múlva megkérte a kezem, három hónap múltán pedig összeházasodtunk - említi az asszony. - Nekem nem jelentett problémát, hogy ennyi gyermek veszi körül Marikát, személyisége, meg ahogy mindent csinál, az fantasztikus, én vállalkozóként keveset tudok segíteni - nevet nagyot László. Azért, ha szükséges, mégis mindig itt terem - veti közbe az asszony. Említik, hogy saját közös életet akkor élnek, amikor a gyerekek már alszanak, akkor leülnek és órákat beszélgetnek. Minden ősszel egy hetet kettesben töltenek valahol. Mondják, soha nem vitatkoznak, mert mindent meg tudnak beszélni egymással. Vallják, a gyermek és vallás szent dolog, egymás vallása szerint járnak katolikus és református templomba is. Szerintük minden házasságban aranyszabálynak kellene lennie annak, hogy ne változtassuk meg a másikat, és tiszteljük őt, éppen különbözősége miatt is.

- A kidobott gyerek és a kidobott kutya nálunk köt ki, így került hozzánk a kis Bejgli is, akit a Naplóban hirdettek egy menhelyen. Megláttuk és beleszerettünk. Immár ő is családtag minálunk - simogatják meg együtt a kedves négylábú fejét.

- Ráadásul régi passziónknak ma is hódolunk, a kirándulás, séta gyakori közös programunk, sőt, terepfutó versenyekre is járunk - tesznek elém egy képet, ahol a pár kezeiben és hátán is egy-egy gyerek van. Mondják, a mozgást nem lehet elég korán elkezdeni!