Mi dolgunk itt a Földön? - Beszélgetés a lélek vándorútjáról

Németh Lívia kineziológus, reflexológus mondta ezt, aki úgy véli, most, mindenszentekkor sokan elgondolkodnak azon, vajon mi célból születünk a Földre, mi az élet és a halál értelme.

Ha egyik nap olyan, mint a másik, ha pusztán a pénzt, az anyagiakat hajtjuk, ha felhalmozunk és ennek ellenére nem vagyunk elégedettek, akkor tulajdonképpen az élet értelme nem lehet ez. Sokkal fontosabb oka és célja van a Földön való létezésnek.

A szakember szerint az élmények, legyenek jók vagy rosszak, segítenek tanulni, fejlődni.

– Több kultúrában használják a lélekvándorlás kifejezést, de én kicsit másképp fogalmaznék. A lélek csakis a testen és annak érzékszervein keresztül képes megtapasztalni bármit, élményeket gyűjteni. Azonban mára ezek az érzékszervek elcsökevényesedtek, hisz hol van a látásunk egy saséhoz, a hallásunk egy denevéréhez, a szaglásunk egy kutyáéhoz képest. Pedig akár használhatnánk is a harmadik szemünket vagy a megérzéseinket, mint ahogy évezredekkel ezelőtt is tettük ezt. Hérodotosz is erről beszélt fiával, Tottal, hogy lesz egy olyan időszak az emberiség történetében, amikor ezeket az érzékszerveinket már nem használjuk. Az emberiség azonban sajnos már nem a természeti világban él, inkább az anyagiban, ahol a minél több pénz megszerzése a cél, a birtoklási vágy kielégítése, és sokszor mire ráébredünk, valójában mi is a fontos, addigra a lélek már új utat keres a tapasztalásra.

Németh Lívia úgy fogalmazott, a lelket nem kényszeríti senki és semmi arra, hogy ide szülessen a Földre, csupán meg akarja tapasztalni, milyen is önzetlenül, elvárások nélkül szeretetet adni, vigaszt nyújtani, a másikat segíteni és minden érzést befogadni, akár a rosszat is – mert ebből épülünk. Jézus Krisztus is a szeretetet hirdette, mert talán ez az egyetlen, ami kiutat jelent a mostani és a régi káoszból.

– A lelkem fejlődése akkor valósulhat meg, ha összetöröm a nem működő dolgokat, kidobom a régi, elhasznált kapcsolatokat, elavult nézeteimet, levetkőzöm a fóbiáimat, a félelmeimet, a negatív, rossz érzéseimet, és helyükre valami újat, valami pozitívat építek, teszek. Sokszor nehéz belátni, hogy tovább kell már lépni, de ha ezt nem tesszük meg, akkor megbetegszik a testünk addig, amíg a probléma meg nem oldódik – mondta a szakember.

Adódott a kérdés, vajon mivel magyarázza azt, hogy a Föld lassan túlnépesedik és egyre több az ember.

– A válasz egyszerű: a színpadon történik valami és ezt egyre több lélek szeretné látni. A szakirodalom szerint lassan lezárul az úgynevezett vaskorszak, új, szebb időszak veszi kezdetét, ahol az emberek végre felismerik, hogy a szeretet, az összetartozás, a népek összekapcsolódása sokkal fontosabb bárminél. A széthúzás nem visz előre, csakis a feltétel nélküli szeretet. A magyar nyelv igen kifejező, hiszen, amikor azt mondjuk, fenn vagyunk a szeren, akkor valójában a szeretetről, a szeretet hálójáról beszélünk. Egyre több ember próbál erre a hálóra felkapaszkodni, és így egy idő után átbillen majd ez az energia-egyensúly, a rossz helyett a jó lesz a vezető.

Németh Lívia kineziológus szerint a lelket nem kényszeríti senki és semmi arra, hogy ide szülessen a Földre illusztráció: archív

Németh Lívia arra is kitért, nem gondoljuk, de a lelkünk, vagy azt is mondhatnánk, a lélekjelenlétünk, a megérzéseink milyen sokszor segítenek a hétköznapokban. Például, amikor az utolsó pillanatban kapjuk félre a kormányt, elkerülve egy balesetet, azt mondjuk, a lélekjelenlétünknek köszönhetjük ezt. Pedig gyakorlatilag elnyomott énünk, a lelkünk segített. A meditációnak is az a lényege, hogy a túl sok gondolatot kiürítjük, és egyre többször kapcsolódunk hozzá a lélekjelenlétünkhöz. A test a lélek háza, amelyet, amikor elhagyunk, újra találkozhatunk szeretteinkkel, de az sokak szerint már egy másik dimenzió. Viszont a fejlődés, a tanulás, a tapasztalás érdekében újra és újra eljövünk ide, a Földre, ahol végül mindig ráébredünk az élet értelmére, a szeretetre, ami kiterjed nemcsak embertársainkra, hanem az összes földi élőlényre.