Jézus hozta a fényt

A szertartás előtt Östör Dániel diakónus énekelve hirdette az egybegyűlteknek Krisztus tanúi-vértanúi könyvének, a Martyrologium Romanumnak karácsonyi bejegyzését Jézus Krisztus megtestesülésének örömhíréről, amely a korabeli történeti kép szerint a világ hatodik korszakában történt, Róma alapítása után hétszáz évvel. A szentmisét Márfi Gyula érsek mutatta be Nagy Károllyal, a székesegyház plébánosával és veszprémi paptestvéreivel. Szentbeszédében Jézus születése kapcsán isteni és emberi voltának elfogadását, illetve tagadását kísérte végig.

A szentmisét Márfi Gyula érsek (középen) mutatta be  a székesegyház plébánosával és veszprémi paptestvéreivel. Szentbeszédében Jézus isteni és emberi voltának elfogadását és tagadását kísérte végig
Fotó: Penovác Károly

Jézus isteni és emberi voltának elfogadását, illetve tagadását az emberiség történetében a történettudomány szemszögéből irodalmi példákkal is illusztrálva mutatta be Márfi Gyula érsek. Jézus istenemberi küldetésének ténye komoly szembenállást váltott ki az egyes történelmi korszakokban, mutatott rá. Egyes tudós okfejtések egyenesen tagadták Jézus földi létezését, más feltételezések mitológiai alakot kreáltak belőle, akit csak az emberi fantázia, a vágy hozott létre. Pogány római és zsidó történetírók ugyan elfogadták Jézus létezését, ám istenségét elvetették, mondván, pusztán csak afféle varázsló volt, semmi több.

A magyar irodalomból Adyt idézte a főpásztor, aki egyes verseiben Jézusról úgy ír, mint aki csupán egy szent elgondolás volt, másutt betlehemi születését csak szép regének tekinti. A hívő keresztényeknek helyt kell állni a mai világban is, hogy válaszolni tudjanak arra, ki is volt Krisztus, akiről hirdeti kétezer éve a hitvallók serege, hogy megszületett, bűneinkért halált szenvedett, megigazulásunkért a halálból feltámadott. Majd arról szólott, mi mindent köszönhet a világ Jézus Krisztusnak a képzőművészet, az építészet, a népszokások, az irodalom, a zene területén. Ha mindaz megsemmisülne, amit Jézus nyomán az emberiség alkotott, akkor eltűnnének a templomok, kiürülnének a múzeumok, kincstárak, könyvtárak, nem volna egyház, megszűnnének a keresztény családok, munkánk, életünk, küzdelmeink is elvesztenék az értelmüket, mutatott rá a főpásztor. A Mennyei Atya ugyanis őáltala, ővele, őbenne és őneki teremtette a világot, amelynek koronájává tette az embert. Krisztus világossága nélkül napfényben is sötétségben járna a világ. Isten Fia azért jött el közénk, azért lett egy közülünk, mert bennünk is akar élni, általunk is akar imádkozni, dolgozni, játszani, szórakozni és feltámadni, zárta gondolatait az érsek.