2015.03.04. 20:05
Hanik Boglárkával fotópályázatunk harmadik helyezettjével beszélgettünk
Hanik Boglárka az olvasói szavazatok 9,92%-át gyűjtötte be, ez sajnos csak a harmadik helyre volt elég.
Hány éves korodban kezdtél el érdeklődni a fotózás iránt?
Körülbelül 17 éves koromban kezdtem fotózással foglalkozni, most 21 leszek, szóval lassan 4 éve igyekszem bontogatni a szárnyaimat.
A munkádhoz kapcsolódik a fényképezés valamilyen formában vagy csak egy hobbi a számodra?
Szakközépiskolában grafikusként végeztem, így valamilyen szinten kapcsolatba kerültem a fotózással is. Jelenleg a Kaposvári Egyetem Művészeti Karának első éves Fotográfus hallgatója vagyok.
Milyen témák érdekelnek?
A szociális témákat preferálom, nagyon szeretek embereket fotózni, de a különböző tárgyak, terek sem riasztanak el. Mostanában az egyetem tanmenete szerint készítem a fotóim többségét. (Pl.: Dokumentarizmus- Nem-helyek téma)
Mikor vagy elégedett egy fotóval?
Egy fotóval szerintem soha nem lehet elégedett eléggé az ember. De azt rá lehet mondani, hogy megtettél érte mindent ami tőled tellett. Legyen az egy olyan fotó amiért többször vissza kell menni, hogy helyesen el tudd azt készíteni, vagy egy analóg kép, melyet többszöri próbálkozás után tudsz előhívni helyesen.
Melyik képed jelent a legtöbbet a számodra és miért?
A kép, ami a számomra a legtöbbet jelenti a dédimamámról készült. Viszont ez elég személyes kép.
Ez egy róla készült portré amelyen éppen a szemét törölgeti, nagyon megható számomra és sokat jelent. Nekem rettentő fontos a dédimamám, szoros kapcsolatot ápolok vele. Sajnos már nagyon idős, de igyekszem a legtöbb időt eltölteni a társaságában.
Fotó: Hanik Boglárka
Van olyan fotó, amit szívesen elkészítenél, de még nem volt rá lehetőséged?
Egyszer nagyon szeretnék eljutni Egyiptomba és a piramisoknál fényképezni. Valószínűleg azok a fotók lennének azok, amelyeket a legszívesebben elkészítenék, egy álmom válna valóra.
Valamint szeretném megörökíteni a családom minden tagját olyannak, ahogy jelenleg a saját szemszögemből látom illetve érzem őket, portré formájában. Idősebb koromban biztosan érdekes lenne visszanézni, hogy milyennek is láttam a körülöttem élő embereket.
Hanik Boglárka csodálatos fotói:
