Egy gyertyaláng margójára

A mai ember nehezen dolgozza fel a gyászt, társa elvesztését. Korábban sokkal természetesebb is volt az elmúlás, az emberek rendszerint otthonaikban hunytak el szeretteik körében, ma pedig legtöbbször rideg kórházi körülmények között. Ez is megnehezíti a családtagoknak a gyász feldolgozását. Sokan évekig nem tudják elfogadni szeretteik elvesztését. A baj akkor van, ha a gyászoló már hétköznapi feladatait is nehezen látja el, nem tud visszazökkenni saját életébe.

Nagyon jelentősek a családok életében az ünnepek, és az, hogy ezeket együtt töltsék el. Továbbá az is fontos, hogy a tradíciók, a több száz éves szokások ne tűnjenek a feledés homályába. Ezek a rítusok azok, amelyekbe lehet kapaszkodni, amelyek utat mutathatnak és megtöltik életünket tartalommal. Ide tartozik a közös emlékezés is, egy már elhunyt szerettünkre  - mondja Frank Róbert szakpszichológus. Ezek elvesztése könnyen vezethet az elsivárosodott mindennapokhoz. Sok lelki betegség megelőzhető lehetne, ha nem igyekeznénk folyton leegyszerűsíteni az életünket.

Frank Róbert szerint egy ünnep az elvesztett személy nélkül fájdalmas és elviselhetetlen érzés lehet. Ennek megélése viszont segíthet a mindennapi élet folytatásában (Fotó: illusztráció, archív)

A gyász folyamatai: a felkészülés, tagadás, harag, alkudozás, önsajnálat, elfogadás. Problémát okozhat, ha a gyászoló valamelyik fázisban megreked.

A gyász vagy veszteség nem csak egy személyről szólhat. A gyásznak rengeteg tárgya van, ilyenek a mindennapi veszteségeink. Az nevezhető jó gyásznak, amely nem húzódik el egy évnél tovább. Egy évnek el kell telnie a szeretett személy nélkül ahhoz, hogy új élményekhez tudjuk kapcsolni a mindennapokat. Egy karácsony, vagy születésnap az elvesztett személy nélkül fájdalmas és elviselhetetlen érzés lehet. Ennek megélése viszont segíthet a mindennapi élet folytatásához.Jól gyászolni az tud, aki képes az érzelmei kifejezésére és átélésére. Ehhez időt és támogató környezetet kell biztosítani a gyászoló részére.

Azt, hogy hogyan kell jól gyászolni már rég elfelejtettük, illetve, elrejtettük az életünkből. Régen ennek a rítusnak az egész közösség a része volt. Manapság a leggyakoribb tanács a gyászolóknak, hogy "tedd túl magad rajta vagy, hogy ne szomorkodj már". Részben ez a környezet tehetetlenségét mutatja, részben igyekszik a gyászolót visszaerőszakolni a mindennapok rutinjába. Ez nem ilyen egyszerű. A környezetnek támogató légkört kell biztosítania a gyászolónak, hogy az megélhesse érzelmeit és legyen kinek kifejeznie azt. Ha ez hiányzik, akkor bizony jócskán elhúzódhat a gyász.

A gyerekekkel is meg kell értetni, hogy a halál természetes. A gyásszal kapcsolatos attitűd gyerekkorban alakul ki. Hogy a halál, ez elmúlás gondolata ne legyen traumatizáló hatású, be kell építeni a személyiség kialakulásába. Ez hat-hét éves korra fejeződik be. A temetőbe járás fontos lépése lehet ennek. Itt a családi hagyományoknak megfelelően lehet beszélni a gyerekeknek az elvesztett személyről. Arról mit tett az életében, mit szeretett enni, mi volt a kedvenc ruhája, esetleg anekdotákat felidézni. A gyerekek virág helyett vihetnek egy személyes játékot is a sírra. Amit ők fontosnak tartanak és úgy gondolják, hogy az elhunyt örülne neki. Ha elutasítjuk érdeklődésüket az elhunyttal és a halállal kapcsolatban, akkor  mindezt titkos, rossz dologként élik meg, nem pedig természetes folyamatként. Ez pedig meghatározza, hogyan tekintenek később az elmúlásra. A gyerekek fejlődésében van egy pont, amikor ráeszmélnek saját halandóságukra. A szülők szerepe ilyenkor megsokszorozódik abban, hogy ezt az ösztönösen megjelenő traumát helyesen kezeljék.

A gyászolónak jót tesz, ha érzi, nincs egyedül a gondjával, és, hogy mások is vesztenek el nekik fontos személyeket. Balatonfüreden, a megyében elsőként nemrég gyászfeldolgozó csoport indult. Itt a gyászoló olyanokkal tudja megosztani fájdalmát, akik ugyanazt élik át és ugyanakkor mint ő, ez pedig sokat segíthet.