Doni megemlékezés Várpalotán - 95 éves háborús veterán tartott előadást

Hűen a hagyományokhoz ezúttal is két helyszínen tartottak megemlékezést a településen. Hétfő délután előbb a Thuri téren található világháborús emlékműnél Schmidt Ferenc köszöntötte a megjelenteket, s hangsúlyozta: a magyar nép egyik legnagyobb tragédiája történt a Don-kanyarban 1943 januárjában. – Hősiesen küzdő, bátor katonák vesztek oda a messzi távolban. Olyan emberek, akiket szüleik, feleségeik, testvéreik és gyermekeik vártak haza. Sajnos azonban sokan hiába reménykedtek hosszú éveken át. Épp ezért minden év január 12-én rájuk is emlékezünk, hiszen éppúgy szenvedői voltak a történéseknek – mondta el Schmidt Ferenc.

Beke Zoltán királyi hadnagy beszélt a doni áttörésről és a második magyar hadseregről a Thury-várban. Fotó: A szerző

Ezt követően Gágó Zsolt, a megemlékezést szervező Palotai Turul Társaság elnökének gitárjátékával kísérve koszorút helyezett el a világháborús emlékműnél a bevezetőben említett Beke Zoltán királyi hadnagy, a várpalotai önkormányzat, az MH Bakony Harckiképző Központ, a Jobbik Magyarországért Mozgalom helyi szervezete, az 56-os szövetség, az Attila Harcosai Várpalotai Barantások és a Palotai Turul Társaság.

A megemlékezés eztán a szomszédos Thury-várban folytatódott, ahol előbb a fiatal, ámde annál tehetségesebb Szűcs Gellért Zsombor játszotta el trombitán a takarodót, majd vitéz Dobszai Zsolt székkapitány mutatta be Beke Zoltánt, az est 1921 januárjában született előadóját.

Elhangzott, a napokban 95. születésnapját ünneplő királyi hadnagy 1940-ben kezdte meg katonai szolgálatát. 1943-ban került ki a keleti hadszíntérre, ahol két éven át partizánvadászként tevékenykedett, majd 1945-ben amerikai hadifogságba esett. A rövid méltatást követően Beke Zoltán beszélt a Don-kanyarnál súlyos veszteségeket szenvedő második magyar hadseregről. Elmondta, a rossz felszereltséggel útnak indított 200 ezres magyar kontingensben döntően kisebbségekből származó emberek és póttartalékos katonák kaptak helyet.

– Akadt például 70 darab úgynevezett munkásszázad is, ahova mintegy 14 ezer zsidó honfitársunkat sorozták be. Ők még rosszabb helyzetben voltak, a fegyverzetük kimerült az ásóban, a csákányban és a lapátban. Persze a többiek sem voltak felszerelve, a vörös hadsereg páncélosai ellen szinte esély nélkül vették fel a harcot a katonák. Tél tábornok ellen pedig mindenki tehetetlen volt. Posztóruhákban kellett volna átvészelni a kemény mínuszokat, míg az oroszoknál vattakabát és –nadrág, valamint filccsizma volt a felszerelés. Viccesen mondták is a magyar katonák: Iván, ha három napig fekszik a havon, akkor sem lesz komoly baja – mondta el Beke Zoltán, aki hosszúra nyúlt előadásában részletesen beszélt a doni áttörés katonai-taktikai hátteréről, a csapatmozgásokról és a hazaút gyötrelmeiről is.