Tenni a jót a város szolgálatában

Hetvenhét évesen ma is derűs és mindig mosolygós, mint mondja, még időben kiszállt a politikai csatározásokból. Azonban mindenre pontosan, részletesen emlékszik.

A legszebb és legnehezebb feladatokat ebben az időszakban kapta Veszprémben tanácselnökként emlékszik vissza. Hivatalba lépésekor azzal szembesült, hogy a korábbi szocialista fejlesztési elképzelések és tervek nem egyeztek azzal, amit az élet követelt, és azzal, amit ő feladatként látott. Veszprémet egy modern várossá akarták tenni, ami óriási léptékű fejlesztést jelentett: a megyeszékhely százezres lakosú város lett volna, a történelmi épületek helyén nyolc és tíz emeletes házakkal. Akkoriban Veszprémben lakásokat és munkahelyeket kellett teremteni, a városrendezésben pedig egy modern nagyváros képét akarták megjeleníteni. A város budapesti főépítésze, a teljes belvárost modernizálni akarta. Az ő érdeme a húszemeletes, és a Cserhát lakótelepen az akkor még fekete kerámialapokkal burkolt házak.

- Emiatt úgy hívtam akkor Veszprémet, hogy a fekete város, persze nem a Mikszáth-i értelemben - mondja nevetve az egykori tanácselnök. - Láttam, hogy ezt az irányt nem szabad folytatni - teszi hozzá.

A Kossuth Lajos utca bal oldala, a mostani Brusznyai utca az akkori Magyar Nemzeti Bank környéke hat és tízemeletes házakkal lett volna beépítve. Ezt szerencsére sikerült megakadályozni, de óriási harcokat kellett vívni, hiszen szembe kellett szállni az akkori tervekkel és vezetéssel. Szerencsére a szakma teljes mellszélességgel Maróti Rezső mellé állt, így megmenekült a szocialista városrendezéstől a belváros még fennálló történelmi része.

A várrekonstrukciót szintén nehéz volt véghezvinni, reménytelen vállalkozásnak tűnt, mert nem volt rá megfelelő fedezet. Nagyon rossz állapotban volt a vár, ahonnan sziklatömbök szakadtak le, és gurultak végig a Jókai utcán, a közműrendszer nem működött, a víz áztatta a talajt és a sziklákat.

- Elindult egy komoly támadás ellenem, szóba jött, hogy fegyelmit kapok, mert megrendeltem a városi tanács nevében a vár állapotfelmérését, amire nem volt fedezet. Óriási szerencsém volt, mert az egyik ülésre lejött az akkori építési miniszter Ábrahám Kálmán, akkor elmondtam, hogy a várat és az ott található műemlékeket meg kell védeni, újjá kell építeni. A miniszter szakmabeli volt, és támogatta a terveket, amihez pénzügyi keretet is biztosított. Ez után mindenki, aki támadott, megfordult, és beállt a sorba - emlékszik vissza.

Szintén vitatott téma volt a színház rekonstrukciója, melynek tervei ellen a Medgyaszay család és a szakma is tiltakozott, és Aczél György szintjére került a téma. Végül olyan elemeket sikerült megvalósítani, melyeket Medgyaszay István is eredetileg megtervezett.

A 80-as évek közepétől már elindult a magánkereskedelem, a magánvendéglátás, ami sokaknak nem tetszett. A húszemeletes alatti passzázsok akkor még üresen álltak, ahol a városi tanács kis üzleteknek szeretett volna helyet biztosítani.

- Kaptam egy levelet, hogy a tanács előtt számoljak be város tűzvédelmi helyzetéről. A tűzoltóság segítségével sikerült egy megfelelő anyagot letenni az asztalra. A vita során kiderült, hogy arra ment ki a dolog, hogy ne valósuljon meg a terv, azonban az üzletek ma is funkcionálnak - meséli Maróti Rezső.

Másik eset is jól példázza az akkori hozzáállást. Egy cukrászmester cukrászatot szeretett volna nyitni az egyik lakótelepen. Egy évig állt az építkezés, mert szintén indult ez ellen egy támadás, amit végül sikerült meggátolni, így megnyílhatott a cukrászda. Az ellenérv az üzlet ellen az volt, hogy ott majd részegeskedés lesz, és vaníliaszagot terjeszt a környező lakásokba.

Maróti Rezső büszke az elért eredményekre. 1980 és 90 között évente nyolcszáz-kilencszáz lakás épült a városban. Ez a szám az évek alatt nem csökkent, mivel ötezer körüli volt az igénylők száma. A tanács fokozatosan elkezdte korlátozni az állami lakásépítést, hogy ne növekedjen óriásira Veszprém. A túlzott lakás és lakosság szám növekedése miatt így is munkahelyeket kellett teremteni, óvodákat, iskolákat építeni. Gyakorlatilag minden területet fejleszteni kellett.

Azonban fontos volt mérsékelni a város növekedését. A házgyár kapacitását így sem lehetett kihasználni. A tanács csak az állami lakásépítés számát csökkentette, a magánépítkezéseket nem, a korlátozásokat azonban ellenezte az építőipar, a lakosság és a politika, ezért szintén több harcot is kellett vívni.

A gazdaság is óriási fejlődésen ment keresztül. Számos külföldi cég betelepedett. A magyar és a külföldi vállalatoknál is társtulajdonos volt a tanács, így a város gazdagodott, erősödött és közvetlenül profitra tett szert. A humán területek fejlesztéséhez is nélkülözhetetlen volt a gazdaság fellendítése.

Mindezekkel párhuzamosan zajlott a nagy iskolafejlesztési program. Szinte minden évben adtak át, és avattak új iskolát, melyeknek fele általános, fele középiskola volt. Jól jött ehhez a társadalmi munka, ami sok esetben a fejlesztési alap tíz százalékát jelentette. 1986 és 90 között huszonhat tanterem épült fel társadalmi összefogásból. Ez az összefogás a lakásépítés, a parkosítás, a várrekonstrukció, az állatkert fejlesztése esetén is rendkívül hasznos volt.

A lakossággal, a cégekkel és az intézményekkel is együttműködött a tanács, ami Maróti Rezső szerint szintén a városért tenni akaró társadalom kialakítását segítette.

A politikai változások, a rendszerváltás közeledése miatt az utolsó három év már rossznak számított a finanszírozás terén, ekkor sorra vonták vissza az állami pénzeket, Veszprém azonban így is jó mutatókkal büszkélkedhetett.

- Fejlesztések, társadalmi összefogás, érdekérvényesítés ez volt a kulcsa annak, hogy a város helyzetét a legrosszabb állapotokból megfordította a tanács, és példaértékűvé tette sok szempontból. - Maróti Rezső szerint mindez már az igazi önkormányzatiság megvalósítását jelentette. Egyet nem sikerült elérni, ahogy egykori kollégája tréfásan megjegyezte: hogy Veszprém legyen a főváros - mondja mosolyogva.

- Az ember mindig annak örül a legjobban, ha előrelépés, fejlődés van azon a területen, ahol dolgozik. A fejlődést sikerült Veszprémnek biztosítani. A városfejlesztési tevékenység példamutató és elismert volt. A lakosok is örültek az eredményeknek, és hosszú évek múlva is, ha találkoztam akkori polgárokkal, sokan elismerésüket fejezték ki, ami örömteli dolog volt - fogalmaz Maróti Rezső.

1990 után nem jelöltette magát polgármesternek.

- Egy pozíciót akkor célozzon meg az ember, ha úgy érzi, hogy azt jól tudja csinálni és megfelelő ereje is van hozzá. Én akkor úgy éreztem, hogy nincs. A rendszerváltás után a kilencvenes években komoly támadások indultak ellenem. Ha állandóan azzal kellett volna foglalkoznom, hogy hogyan védjem meg magam, nem tudtam volna dolgozni. Úgy gondoltam, hogy ilyen küzdelem megvívására nem vagyok alkalmas, mert ez nagy idegi és egyéb megterhelést jelentett volna. Én a régi rendszer embere voltam, félreálltam. Amit nehéz volt feldolgozni, hogy elismert vezetőből azonnal egy senkiházi lettem, és nem tudtam Veszprémben elhelyezkedni. A Megyei Területfejlesztési Tanács hívására visszajöttem 1998-ban, majd 2000-ben újra volt lehetőségem a városfejlesztéssel foglalkozni, és tudtam hasznosítani magam olyan területen, amit szerettem.

Maróti Rezső ma is fiatalos és aktív, úgy véli, ezt annak is köszönheti, hogy még időben kiszállt a politikai csatározásból. 1990 után nem vállalta azokat a nagy ütközéseket, amik kikészítették volna. Emellett mindig sportolt, focizott, kézilabdázott és futballbíró is volt. Ma is megvan a napi fél óra reggeli torna, amikor pedig lehet, kerékpározik. Mint mondja, utolérte a nyugdíjas betegség; semmire nem ér rá, saját dolgait rendezi és utazni is nagyon szeret.

A könyv epilógusában Teréz anyát idézi: Tenni a jót, ott ahol lehet, úgy ahol lehet . Maróti Rezső szerint mindig így kell, és lehet is így cselekedni.

- Én egy olyan korban érvényesítettem ezt az elvet, amikor tekintélyuralmi rendszer működött, és a vezetők hivatalból voltak erősebbek vagy okosabbak. Mégis sikerült kellő diplomáciával, kompromisszumok árán is ez alapján az elv alapján tevékenykednem.