Ötkarikás emlékek - Megjelent Donát Tamás új könyve

Donát Tamás sportújságíró, sporttörténész, televíziós szerkesztő-riporter szavai ezek, akivel legújabb munkája, az Ötkarikás emlékek – Veszprém város olimpikonjai Montreáltól (1976) Tokióig (2021) című könyvéről beszélgettünk. Aminek kapcsán azt is meséli a szerző, hogy 2005-ben megjelent egy könyve azzal a címmel, hogy Veszprém megye olimpikonjai – Athéntól Athénig.

- Abban a kötetben a megyei klubokban sportoló összes olimpikon benne volt, méghozzá úgy, hogy az elhunyt Csermák Józsi bácsi kivételével még a külföldön élőket is sikerült utolérni telefonon  vagy személyesen – mondta. - Most azt gondoltam: itt az ideje megcsinálni a folytatást, ezúttal csak  veszprémi olimpikonokról szóló összegzést, ami egyértelműen  hiánypótló összefoglaló a megyeszékhely sporttörténelmében. Ez a könyv a korábbi folytatása.

Természetesen már az elsőben is benne voltak a veszprémi olimpikonok, és kisebb változtatás után bekerültek az új kiadványba is, amihez Donát Tamásnak az adta a motivációt, hogy Rasovszky Kristóf nyíltvízi világ- és Európa-bajnok úszó azt mondta neki az elutazása előtt, hogy „hozok nektek valami fémet”.

- Megígérte, meghozta. Ez volt az abszolút motiváció. Ezt követően nekiláttam, hogy a még hiányzó négy olimpia veszprémi történéseit összegyűjtsem és megírjam – mondta Donát Tamás, aki hangsúlyozta, hogy Bartha-Kéri Bianka, Szögi István Dániel atléták, és a szintén úszó Kalmár Ákos tokiói versenyzése is nagy hatással volt az írás megkezdéséhez.

- Az első pillanattól motivációs kötetnek szántam, amit diákok is megkapnak, hogy erőt meríthessenek, amennyiben egyszer szeretnének ötkarikás játékokon szerepelni. Ami viszont kicsit bánt, hogy az ember kiteszi a szívét-lelkét, 45 év munkája van benne, ám több akadályt is át kellett ugrani. Még pénzért sem tudtam hozzájutni olyan nagyon fontos illusztrációkhoz, amelyek esztétikailag is színesebbé tehették volna a kiadványt.

- Remélem, a tartalom kárpótolja a látványosságot, hiszen a történetek a fontosak. Akik például ott voltak az olimpián, ám nem kaptak lehetőséget, az picit kesernyés, de van vidám történet, amin  kacagni is lehet, s akad néhány önmarcangoló eset is – mesélte Donát Tamás a 220 oldalas műről. Reméli, hogy sok régi és új veszprémi sportszerető olvasó is hozzájuthat majd a könyvhöz.

Kedvenc könyv? Kedves olimpia?

- Az összes az, hiszen mindegyik a "gyerekem" – válaszolta. - Ha mégis választani kell, akkor ez a mostani az egyik legkedvesebb. Hiszen össze kellett rakni 38 sportembert egy csapatba. A több mint négy és fél évtizedes újságírói munkám legszebb kihívása volt. A világ legnagyobb sporteseményére készülő, az országot, Veszprémet képviselő, onnan visszatérő sportolókat sikerült ismét megszólaltatni. Orbán Éva, a VEDAC azóta visszavonult kalapácsvetője háromszor járt olimpián, ami fantasztikus teljesítménynek számít.

Donát Tamásnál az is fontos szempont a most megjelent könyvben, hogy az olimpikonok többségét a barátainak mondhatja, hiszen évtizedes kapcsolatokat ápolnak.

- Ha pedig kedvenc olimpiát kell említenem, akkor az 1980-ast mondanám, mert a Napló újságírójaként, huszonkét évesen sikerült eljutnom Moszkvába – fogalmazott. - Igaz, csonka olimpia volt, mert a nyugati országok bojkottálták a világ legnagyobb sporteseményét, mégis fantasztikus élményt jelentett a helyszínen figyelni a versenyeket. Jó volt Moszkvát megismerni, de főleg Szentpétervárt felfedezni a sporton kívül is. Ez örökké feledhetetlen emlék marad, ami szintén közelebb vitt az olimpiához, a sportolókhoz. Természetesen azok az olimpiák mind-mind kedvesek, ahol magyar győzelmek születtek, veszprémi részvétellel.