Rosszabbul élünk, mint tíz éve?

Ez az érték leginkább attól függ, hányan élnek együtt egy háztartásban. Az egyedül élő felnőtteknek csaknem 80 ezer forintra van szükségük ahhoz, hogy meg tudják venni az élelmet, lakjanak valahol és ruházkodjanak.

Hétfőn Veszprémben járókelőket kérdeztünk, ők hogyan élnek meg a fizetésükből: - Az építőiparban dolgozom, minimálbérért - válaszolt kérdésünkre egy kislányát vezető apuka. - A pénzünk a rezsire és az élelemre megy el. Ha tönkre menne a mosógép, csak nehézségek árán tudnánk kicserélni.

- Négy órában takarítok havi 45 ezer forintért, ezt általában el is viszik a csekkek. A párommal közösen 170 ezer forintunk van négyünkre egy hónapban, ami épp csak a rezsit és a kaját fedezi. Most, az iskolakezdés előtt ez  még a szokásosnál is kevesebb - mutat két kislányára a negyvennek látszó anyuka.

- Egy alapítványi iskolában tanítok, de vállalkozó vagyok. A költségek levonása után körülbelül 150 ezer forint marad a zsebemben - avat be a pénzügyeibe egy fiatalember, aki barátnőjével él, családja még nincs. - Albérletben élünk, mindketten keresünk, a rezsit, lakbért megosztjuk, és összességében, amire szeretnénk, arra jut. Ha kedvünk van, étterembe megyünk, nyaranta egy-egy utazás is belefér, legtöbbször valahova külföldre.

- A nyaralás olyan luxus, amit nem engedhetünk meg magunknak - magyarázza a közalkalmazottként gyenge százat kereső védőnő. - Négyfős a család, a legtöbb pénzünk élelmiszerre megy el, második helyen a hiteltörlesztések állnak. Mi még szerencsések vagyunk, mert lassacskán tudunk előre haladni, ha valami tönkremenne otthon, nem okozna gondot a cseréje. De tudom, sokaknak még ennyijük sincs, és kétségbeejtőnek találom a hazai helyzetet.

- A magyar átlaghoz képest többet, a munkához képest, amit végzek, keveset keresek - állítja a multinacionális cég felső-közép vezetője. - Legtöbbet a törlesztő-részletek viszik el, de jut nyaralásra és az autót is lecserélem időnként. A luxus pedig relatív! Van, aki úgy véli, én már luxusban élek, szerintem ez még messze nem az. Mindazonáltal nagyon szomorú, hogy ma sok magyar ember hiába dolgozik, csak nagyon szűkös körülmények között tud élni - fűzte hozzá az 54 éves férfi.

- A nagycsaládosok számára is egyre nehezebb a megélhetés - válaszolta kérdésünkre Krasztel Lászlóné, a Pápai Nagycsaládosok Közhasznú Egyesületének elnöke. - A mi családunkban hatan kétszázezer forintból élünk. Mire kifizetjük a gázt, a villanyt, a vizet, a fele marad. Az pedig az alapvető élelmiszerekre kell, de hónap végén még így is gondjaink vannak. Tíz éve nem voltunk nyaralni. Idén szerettük volna elvinni a gyerekeket, de képtelenség ebből a fizetésből félretenni - mondja az elnök.

- Az egyesület  tagjai bátorítják egymást, hogy tartsunk össze, próbáljunk valamit tenni. Számos javaslattal éltünk a városi képviselő-testület felé, amik megkönnyítenék az életünket, illetve általában a családosokét. Kezdeményeztük, hogy vezessék be az iskolatej-programot a város általános iskoláiban, ami óriási segítség volna a szülőknek. Ugyanígy szerettük volna, ha bevezetik a helyi közlekedésben a nagycsaládosok kedvezményes bérletét. Javaslataink azonban be sem kerültek a testület elé, pedig kíváncsiak lettünk volna a képviselők véleményére. Azért a közeljövőben, ha a város költségvetése engedi, újra próbálkozunk. A helyzetünk nagyon rossz. Közeleg a szeptember, és a megszűnt helyi beiskolázási támogatás bizony hiányozni fog. Férjem négy műszakban dolgozik, de amit hazahoz,  jóformán  csak a rezsire elég.  Rendben van, hozzák be a hamburgeradót, de akkor csökkentsék az egészséges, alapvető élelmiszerek, a tej, a kenyér áfáját. Ezzel is támogatnák a nagycsaládosokat. Szépen hangzott, hogy meg kell állítani a népesség fogyását, hogy a kormány támogatja a nagycsaládosokat, de ebből mi semmit sem érzékelünk - fogalmazott Krasztelné.

Benecz Rita, a pápai önkormányzat szociális és egészségügyi osztályvezetője egy korábbi testületi ülésre készült beszámoló alapján tájékoztatta lapunkat a családsegítők munkájáról. A kedvezőtlen gazdasági helyzet, a munkanélküliség miatt egyre többen fordulnak a családsegítő szolgálathoz Pápán is, amely többek között adományosztással is foglalkozik. Heti két alkalommal, előre megbeszélt időpontban juthatnak adományokhoz a rászorulók - az elmúlt évben több mint ötszáz család részesült ezekből a természetbeni juttatásokból. A Teuton Lovagrend többször is szállított adományokat - ruhaneműt, ágyneműt, textíliát, bébiételt - Pápára, amit különböző intézmények, illetve rászoruló egyének és családok között osztottak ki. Továbbá évente két alkalommal a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalnak, valamint a Magyar Ökumenikus Segélyszervezetnek köszönhetően nagy mennyiségű élelmiszer-szállítmányt hoznak a városba. Idén nemrég érkezett meg az első szállítmány az európai uniós élelmiszersegély-program keretében. Az 1380 darab csomagot tartalmazó szállítmány néhány óra alatt elfogyott. Segélycsomagra a létminimum közelében élők, valamint a kisnyugdíjasok jogosultak. A tapasztalatok szerint éves szinten közel háromezer család részesül a városban a több  ezer  forint  értékű élelmiszercsomagokból, a családtagok számát tekintve ez körülbelül nyolc-kilencezer pápai lakost jelent.

Mindenkinek segítenek

Az Együtt Egymásért Szociális és Gyermekjóléti Szolgálat 2007 óta tár- sulás keretében látja el a feladatokat nyolc településen.

A szolgálat vezetőjétől, dr. Dékány Györgynétől megtudtuk, hogy Lesenceistvándon, Lesencetomajon, Lesencefaluban, Uzsán, Balatonedericsen, Nemesvitán, Szigligeten és Hegymagason több mint hatszáz emberrel foglalkoznak. Ami a családsegítést illeti, az természetbeni és anyagi ellátás keretében folyik.

- Van olyan család, amelyiknek elegendő az átmeneti segély, hogy átvészelje a kritikus periódust. Másoknak viszont tartósabb ideig szükségük van a támogatásra, rajtuk is igyekszünk segíteni. Például télen tűzifát, élelmiszert, ruhát adunk, vagy máskor a gyermekek nyári étkeztetését biztosítjuk. De szolgáltatásainkat is igénybe vehetik. Sokszor rengeteget jelent például a pszichés segítségnyújtás, már az is, ha valaki meghallgatja a problémát. Gyermeknevelési tanácsot adunk, családi konfliktusok megoldásában segítünk vagy hivatalos ügyek intézésében. Munkát adni ugyan nem tudunk, de figyeljük az állásbörzéket, felkészítjük az állásinterjúra igyekvőket, fejlesztjük a kommunikációs készségeiket. Segítünk az önéletrajz megírásában, az újra munkába állóknak a visszailleszkedésben - sorolja a rengeteg tennivalót dr. Dékányné.

Hozzáteszi, hogy sajnos egyre többen szorulnak a segítségükre, és akkor még nem is beszéltünk a szenvedélybetegekről vagy az idősekről, akiket szintén támogatni kell. Most Hegymagason tervezik bővíteni a szolgálatot, kiöregedett a település, jobban oda kell figyelni az idősekre.

Szerintem lehúzhatjuk a rolót. Dolgozunk látástól Mikulásig, több bőrt már nem lehet lenyúzni rólunk.

Ha van is munkája az embernek, olyan, amiért nem vagy csak nagyon keveset fizetnek. Futja belőle kenyérre meg tejre a Tescóban. Pedig az életnek nem erről kellene szólnia, hanem, hogy valóban megéljük azt. A mai fiatalok harmincéves koruk előtt nem vállalnak gyereket, mert félnek, hogy nem lesz miből eltartani őket. Sőt, egy kis túlzással gyakorlatilag itthonról el kell menekülni, ha nem akarunk éhen halni. Mint a középkorban.

Azon sem kell csodálkozni, hogy sorban zárnak be a galériák, múzeumok, könyvtárak: ahol az emberek legfőbb gondja, hogy miből szedjék össze a rezsirevalót, ott nem lesz idő és türelem elmélázni egy szép festmény előtt, vagy leülni és elolvasni egy könyvet.

Ahol nincs pénz az iskolára, a tanárokra, a gyerekek felszerelésére, ott nem véletlen, hogy a magyar gyerek nem teljesít jól a felméréseken európai társaihoz képest.

Elbutulunk, elfogyunk, kész? Lehúzhatjuk a rolót? S leginkább csak magunkat hibáztathatjuk, mert mi nem voltunk képesek változtatni a dolgok állásán.

Tiger Szabolcs