„Aki elfelejti múltját, gyökértelen lesz”

Így érvelt a múlt eseményeinek felidézése mellett Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke október 23-án, az 1956-os forradalom és szabadságharc emléklére rendezett városi ünnepségen a Baross Gábor utcai Hősi Emlékműnél.

- Október 23, az 1956-os forradalom és szabadságharc kezdetének, és a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának napja – kezdte ünnepi beszédét a püspök, majd felidézte az 1956. októberében történt eseményeket, következményeit.  Rámutatott: 1956. október 23-án, a budapesti eseményekkel kezdődött a magyar nép diktatúra elleni forradalma és a szovjet megszállás elleni fegyveres felkelése. - A Bem-szobornál a szimpátiatüntetésből rendszerellenes tömegdemonstráció lett, majd a kétszázezres tömeg a Parlamentnél meghallgatta Nagy Imre reformokat ígérő beszédét. A  tüntetők ledöntötték a Dózsa György úti Sztálin-szobrot, a kommunista diktatúra egyik jelképét.  A Magyar Rádiónál ostromállapot alakult ki, amit a felkelők elfoglaltak. Nagy Imre a mozgalmat nemzeti demokratikus forradalomnak nevezte, november 1-jén kimondta az ország semlegességét – sorolta  a korabeli eseményeket. Kiemelte: a nyugati hatalmak érdektelenül szemlélték a magyar eseményeket, a szocialista tábor országai beleegyeztek a szovjet beavatkozásba, a forradalmat a szovjet csapatok fegyverrel fojtották vérbe. 1956. decemberétől 1961. decemberéig 300 halálos ítéletet hoztak, 16 ezer embert bebörtönöztek, 170 ezren menekültek külföldre – hangzott el a megtorlásról.

Beszélt arról, hogy a forradalom leverése után tilos volt október 23-át ünnepelni, forradalomként említeni, aztán az 1980-as évek végén, a rendszer gyengülésével kezd ’56  története nyilvánosságot kapni, 1989-ben több százezres tömeg előtt temetik újra a kivégzett miniszterelnököt és társait.

Mint mondta  '56 jelkép lett 1989. október 23-án, amikor Szűrös Mátyás megbízott államfő a Parlamentnél kikiáltja a III. Magyar Demokratikus Köztársaságot, és az új, demokratikusan választott Országgyűlés 1991-ben hivatalos nemzeti ünneppé nyilvánítja október 23-át.

Steinbach József hangoztatta: nagyon fontos, hogy megbecsüljük a múltnak azokat a történéseit, amelyek nemzetünk, népünk szabadságát, felemelkedését, épülését szolgálták, nemzeti örökségünket, értékeinket nem engedték eltörölni, elvenni. Az emlékezés tisztelgés az áldozatok előtt, akik életüket sem kímélve cselekedtek népünkért, hazánkért. A múlt felidézése nemzeti identitásunk része, az eseményekre való emlékezés nélkül nem tudjuk meghatározni önmagunkat, azt, hogy kik vagyunk, mi a feladatunk, hova tartunk. Aki elfelejti múltját, az gyökértelenné lesz és jelenben is céltalan, szétesett élet vár rá – hangsúlyozta.

A püspök úgy vélte, hogy minden emlékezés akkor lesz ünnep, ha van napjainkat érintő üzenete, tanúsága. Kérdezte többek között: tudunk-e mit kezdeni a szabadsággal, meddig feszegethetjük a határokat, megfogalmaztuk-e a szabadság etikai kódexét, valóban szabadok vagyunk-e? Hogyan képviselhetjük ma nemzeti és keresztyén értékeinket, érdekeinket a mai Európában? Kimondhatjuk-e, hogy ez az ország keresztyén értékrendet vall, hiszen a magyar népet a keresztyénség tartotta meg, őrizte meg a mai napig? Hol vannak a szabadság határai egy határtalanul szabad világban? - hangzott el.

- Merjük az október 23-i szabadságharcosok bátorságával megfogalmazni azokat a válaszokat, amelyek keresztyén nemzeti örökségünkből következnek! Isten adjon nekünk bölcsességet, hogy úgy szentelhessük meg 1956 emlékezetét, a mártírok és áldozatok emlékét, hogy jól élünk a szabadsággal, itt e hazában – vont párhuzamot múlt és jelen között Steinbach József.

A szónok után Keszey János polgármester „Balatonalmádi városért érdemérem” posztumusz kitüntetést adományozott Tolner Istvánnak, a kommunista diktatúra elleni fellépéséért és '56 eszmeiségének képviseletéért. A rangos elismerést gyermekei, Tünde és Dániel vette át.

Az emlékezésen az ünneplők koszorúkat helyeztek el az emlékműnél, majd a Tapolcai Musical Színpad „56 csepp vér” című összeállításával idézte fel a korabeli eseményeket.