2015.03.16. 15:30
Fogyatkozó kék vércséink - Idehaza 700–800 párra becsülik a számukat
A kilencvenes évek közepén sokat jártam az abonyi tanyavilágba. Nagyon szép esztendők voltak ezek, hiszen a kies pusztában álló tanyavilág maga volt a földi paradicsom.
Este kuvikok hangjára aludtunk el, a nyitott ablakon a milliónyi tücsök mellett az ő hangjuk is ideszállt. Napközben csak egy kört tettem a romos, már düledező kúria körül, amely a közelben épült. A fasorokon kis őrgébicsek költöttek, a régi szarkafészkekben erdei fülesbaglyok, az egyik magtárban gyöngybagoly! Télen gatyás ölyvek, tavasztól pusztai ölyvek keringtek a levegőben. No meg a kék vércsék (Falco vespertinus)! Napjainkra állománya annyira megfogyatkozott, hogy felénk, a Dunántúlon csak a Mosoni-síkon fészkel néhány pár.
A kék vércsék nem építenek fészket, de gyakran telepesen költenek. Erre kiváló lehetőséget nyújt a kolóniában költő vetési varjú. Mire kirepítik a varjak fiaikat, megérkeznek téli szállásukról a vércsék, elfoglalva a varjak fészkeit. Ezért lett védett az amúgy fogyatkozó vetési varjú.
Papagájvércsének, illetve hamvas vagy szürke vércsének is nevezik (Fotó: ifj. Vasuta Gábor)
A kék vércse a fiókanevelési időszakot követően augusztustól októberig kóborol. Elsősorban a költőterületeken, de olykor inváziószerűen megjelenik Nyugat-, sőt, Észak-Európában is. Napközben kis csapatokban táplálkozik, estére azonban akár több ezer példány is összegyűlik.
A kék vércsék szeptember-októberben hagyják el Európát, és széles frontban repülve (a Közel-Kelettől a teljes kelet-mediterrán régióig) vonulnak az Afrika déli részein elterülő szavannákra, ahol a novembertől februárig terjedő időszakot töltik. Tavaszi vonulásuk során kis számban megjelenik megyénkben is, így láthattam már a Marcal-medencében. Sajnos költeni nem maradnak itt.
A kék vércsét az IUCN vörös listás fajként a csaknem veszélyeztetett kategóriába sorolja. Magyarországon fokozottan védett faj, eszmei értéke 500 ezer forint, az Európai Madárvédelmi Irányelv első mellékletében szerepel.
Világállománya 26–39 ezer pár, melyek nagy része az orosz sztyeppterületeken költ, ezenkívül Ukrajna, Románia, és Magyarország rendelkezik jelentősebb állománnyal. Hazánk költőállományát 700–800 párra becsülik, mely folyamatosan fogyatkozik.
