Értékes szürkés hangyaboglárka

Pár éve így leltem egy „kornistárnicsos láprétet”, ahol ezerszámra virít ősszel az encián. A megtalálás pillanatában felmerült a gondolat, hogy itt szép számmal repülhet a szürkés hangyaboglárka (Maculinea alcon), hiszen ennek a lepkének a tápnövénye a kornistárnics. A napokban ott járva csoda fogadott: szép számmal repkedtek a hangyaboglárkák.

Hazánkban is elterjedt, főleg láp- és mocsárrétek mentén él (Fotó: Ifj. Vasuta Gábor)

Euroszibériai elterjedésű faj, amely az erdő-sztyepp zóna edafikusan meghatározott foltjain és az ázsiai nagy hegységrendszerek bizonyos pontjain fordul elő. Területe az utóbbi évtizedekben jelentősen beszűkült, különösen Nyugat-Európában a kipusztulás szélére került. Szerencsére hazákban még nagy egyedszámú állományai élnek. Élőhelyei a láp- és mocsárrétek. A lepke 23–34 milliméter nagyságú. A nőstény és a hím színezete eltér egymástól. A hím elülső szárnyának széle vastagabb sávban feketén hintett, közepe kék, rajta több fekete pikkellyel. A szárnyaik külső szegélye felé található szemfoltsor meredekebb lefutású, enyhén ívelt. A többi hangyaboglárkához hasonlóan életmódja nem csupán a kornistárnicshoz, hanem a hangyák jelenlétéhez is kötődik. Védettségének szükségességét ez a specializáltság is indokolja. Lárváját a hangyagazdák a bolyba szállítják és felnevelik. Cserébe a fejlődő hernyó cukros váladékkal látja el őket. Az imágók repülési időszaka júliustól augusztusig tart. A szürke hangyaboglárka Natura 2000-es jelölőfaj, természetvédelmi értéke 50 ezer forint.