Mindig hitt a Jóistenben

Vajda Istvánnét, született Venczel Mónikát családja körében köszöntötte a polgármester asszony és Schäffer Zoltán plébános.

Dócziné Belecz Ágnes gyönyörű virágcsokrot és egy ajándékcsomagot adott át a település lakosai nevében az évszázadot megért Móni néni néninek. Az egyházközség nevében fejezte ki jókívánságait Schäffer Zoltán atya. – A Jóisten kegyelme legyen Móni nénivel, hogy még sokszor találkozhassunk – fogalmazott. Mire Móni néni azt felelte, majd mikor megyek a misére. Vasárnap ugyanis az ő tiszteletére celebrálnak szentmisét. A család is ekkor rendezi az ünnepséget, csak a legszűkebb körből is 35-en lesznek.

Móni néni a szomszédos Porván látta meg a napvilágot 1914. május 21-én. Tízen voltak testvérek, közülük heten érték meg a felnőttkort. Ő Borzavárra ment férjhez, ami annak idején óriási vihart kavart, mert „egy sváb leány nem igazán mehetett hozzá magyar emberhez”. Három gyermekük született, közülük ketten még ma is élnek. Móni néninek 1990-ben meghalt a férje, utána majd' két évtizedig egyedül élt. Kilencvenkét éves korában eltörött a keze, akkor vette őt magához a községben élő fia, Vajda Vincze, azóta is velük él. (Vajda Vince egyébként most 78 éves.)

Vajda Istvánnét Dócziné Belecz Ágnes polgármester és Schäffer Zoltán plébános köszöntötte a község lakosai nevében (Fotó: Varga Domokos Péter)

Móni néni egész életében a háztartásban és a földeken dolgozott, orvoshoz akkor ment először, mikor eltörött a karja, addig nem volt kartonja sem.

Kicsi gyermekkorától hisz Istenben, misét nem hagyott volna ki sohasem, mostanában a plébános úr jár hozzá ki rendszeresen. Egészségére ma sincs panasza, semmivel nem műtötték, vérnyomását nem méri. Naponta megiszik egy-két pohár vörös bort, reggelente egy kevés rumot.

Vajda Istvánné, született Venczel Mónikának a három gyermeke mellett négy unokája, hét dédunokája és két ükunokája született. Utóbbiak három és másfél évesek.