A Bányász fúvósok örömmuzsikája idén is elvarázsolta a közönséget Ajkán

A napokban a művelődési központ színháztermében telt ház fogadta a nagy népszerűségnek örvendő zenekart, akik a Bányász Fúvósok. Mára senki sem él az alapító tagok közül, és a bányász jelző is csak a nevükben mutatkozik meg, mégis az elődök szellemiségét is őrzik.

A zenekarban minden generáció képviselteti magát, ám ami töretlenül jelen van, legalább akkora intenzitással, mint az alapítás éveiben, az az, hogy a tagokat a zene iránti alázat és szeretet összeköti. A harmonikus csapatlégkörnek, a szakmai felkészültségnek és a zeneileg is elismert karnagy együttes munkájának köszönhetően a sikeres formáció – több rangos elismeréssel a birtokában – a maximumot nyújtja minden alkalommal, legyen szó hazai vagy akár nemzetközi fellépésről. Így történt ez idei télbúcsúztató koncertjükön is, ahol holland, olasz, amerikai és magyar zenei darabok teljes szimbiózisban léteztek egymás mellett.

A színes jelmezekben muzsikáló zenekari tagokokat a szintén maskarába öltözött Szűcs Krisztián karnagy dirigálta. Az egyes darabokat a fúvószenekar mazsorettcsoportjának látványos produkciói – Kovács Rita vezetésével – tovább színesítették. A koncert elején holland dallamokat szólaltattak meg a zenészek. Egy tradicionális gyors-lassú-gyors formában írott kompozíciót, Eric Swiggerstől az Accretiót játszották nagy sikerrel. A műsor- folyamban ezt követően a tizenkilencedik századi opera egyik jelentős vezéralakjának, Verdinek világszerte ismert dallamai csendültek fel. A zenészek az olasz temperamentumot, a dinamizmust jelenítették meg néhány perc erejéig a Rigoletto és a Traviata című opera egy-egy részletével. A lírai könnyedségnek is teret engedtek, amikor a Jacob de Haan komponálásából született, Yellow Mountains című művet játszották. A darabot a szerző a svájci St. Moritz környéki hegyek látványából, a csend és a természet adta szépség inspirációjából alkotta. Ahhoz, hogy a minél tágabb spektrumot felölelő zenei paletta biztos helyet kapjon a hangversenyen, stílus és műfajváltás is történt.

A fúvósok eljátszották a magyar rockmuzsika egyik emblematikus szerzeményét, a Presser-Sztevanovity szerzőpáros Zenevonat című dalának zenéjét, Szűcs Krisztián hangszerelésében. A közönség sokszínű koncertélményéhez egyértelműen hozzáadott az amerikai életérzés, a ’80-as évek jazz- és blueszenei világának a megjelenítése a színpadon. Ezen dallamokon felül az estet a zenészek még egy ősbemutatóval is megkoronázták. Magyarországon először az ajkai fúvósok szólaltattak meg egy összeállítást az István, a király című magyar rockopera új hangszereléséből, melyet Marosi László karmester készített a darab szerzőivel karöltve.

A műsor végén a művészeket hangos ovációval ünnepelte a nagyérdemű.