Visszatérnek a nyugdíjasok a szövetkezetek révén a munka világába

Egyre gyakrabban találkozunk az idősebb korosztályhoz tartozó eladóval, pénztárossal vagy éppen szolgáltató szakemberrel, annak jeleként, hogy egyre több nyugdíjas tér vissza a munkaerőpiacra. Miután a gazdaságnak talán nincs is olyan ágazata, amelyik ne küzdene szakemberhiánnyal, nagy szükség van a még aktív, dolgozni akaró és tudó idősekre. Az öregségi és a korkedvezményes öregségi nyugdíjasok munkába állását, a munkaadók és a szépkorú munkavállalók egymásra találását segítik az egyre nagyobb számban alakuló közérdekű nyugdíjas szövetkezetek.

Olvasóinkat kérdeztük arról, hallottak-e a közelmúltban Pápán 16 alapító taggal létrejött Idősek Aktívan Közérdekű Nyugdíjas Szövetkezetről, s ennek révén vállalnának-e újra munkát.

Cseke Dezsőné húsz éve tagja a pápai nyugdíjas egyesületnek, de még nem hallott a közérdekű nyugdíjas-szövetkezetekről. Korábban telefonközpontban, bérelszámolóként dolgozott, összesen harmincöt évet. 84 évesen már nem tervezi, hogy újra munkába álljon. Egyrészt nem kell nélkülöznie, mert 150 ezer forintos öregségi ellátásából jól megél, továbbá nyugdíj-előtakarékossági számlán is tett félre pénzt nyugdíjas éveire.

Balázsné Márton Mária jó dolognak tartja a szövetkezeteket. Tizennyolc éves korától harminckilenc évet dolgozott, idő előtt került nyugdíjba. Úgy gondolja, a közeljövőben szívesen hasznosítaná valamely – többek között könyvtár-pedagógia szakos tanári, gyógyító játék- és drámatanári, környezetvédelmi, virágkötői, irodai gyors- és gépírói, textilipari szakmunkás – végzettségét, például előadásokat, foglalkozásokat tartana. Hozzáteszi, az idősek például a kereskedelemben, vagy cipészként, kertészként, autószerelőként, gyerekfelvigyázóként hasznosulhatnának, egészíthetnék ki nyugdíjukat.

Az arcát nem vállaló Gulyás Anikó sem hallott a szövetkezetekről. A kéttornyúlaki hölgy jelenleg a Gróf Esterházy Károly Múzeum Kékfestő Múzeumában takarít, júniusban, 63,5 éves korát betöltve készül nyugdíjba menni. Családi okoktól teszi függővé, hogy utána is vállal-e majd valamilyen részmunkát, azonban mindenképpen jó dolognak tartja a nyugdíjas-szövetkezetek által biztosított kedvezőbb adózási feltételeket.

Az idős embereket nemcsak a többletjövedelem motiválhatja az újbóli munkába állásban, hanem az is, hogy szeretnének újra kollektívához tartozni. A munkaadókkal a szövetkezet köthet szerződést bizonyos órányi munka elvégzésére, és a szövetkezet dönthet arról is, mely tagjaival, milyen elosztásban teljesíti a vállalt feladatokat. Az így létrejövő szervezetek létrehozásához legalább tíz tagra van szükség, akiknek a szövetkezeten keresztül szerzett jövedelmük után sem egészségügyi, sem nyugdíjjárulékot nem kell fizetniük, csupán 15 százalékos személyi jövedelemadót, ha a megkeresett összeget pénzben veszik fel, és a munkavállalás mellett még a nyugdíjukat is megtarthatják. A munkaadóknak, túl azon, hogy megbízható, motivált munkaerőhöz jutnak, a kifizetett bruttó bér után semmilyen közterhet nem kell fizetniük, továbbá ez a foglalkoztatási forma lehetőséget ad a rugalmas foglalkoztatásra. Kíváncsian várhatjuk, milyen hatást gyakorol majd a nyugdíjasok munkaerőpiaci részvételére az új szövetkezeti forma bevezetése.