Kitüntetik a forradalmárt - Több száz felkelőt fegyverzett fel 1956-ban

A második világháború alatt zsidó barátját bújtatta, az 1956-os forradalomban kinyittatott egy fegyverraktárt. A kilencvennégy éves úr manapság az egyik veszprémi idősotthon lakója, a nemzeti ünnepen a legmagasabb állami kitüntetések egyikét, a Magyar Érdemrend Középkeresztet veheti át.

A Békés megyei családból származó Arnóczky Pálnak különleges érzéke volt az elektronikához, telefonműszerészként kezdett dolgozni. A második világháborúban besorozták, Németországban harcolt, majd több évet töltött orosz hadifogságban. Hazatérése után egykori, zsidó származású főnöke segítségével – akit az 1944-es nyilas hatalomátvétel után hónapokig bújtatott – a hadsereghez került, és elvégezte a híradó tiszti iskolát. A ranglétrán fokról fokra haladt, 1954-ben már századosi rangot és főtanári kinevezést kapott a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia rádiótechnikai tanszékén. 1956. október 22-én a hallgatók megmutatták neki 16 pontos követelésüket, és arra kérték, segítsen nekik az akadémia vezetését melléjük állítani. Tagja lett az akadémia forradalmi bizottságának, és elévülhetetlen szerepe van abban, hogy a hadsereg a forradalom mellé állt. – Mindig antikommunista voltam, amihez hozzájárult, hogy a háború végétől három évet hadifogságban töltöttem a Szovjetunióban, és közelről megismertem az elnyomó rendszert – emlékszik vissza.

Fotó: Módos Csaba

Legnagyobb érdemének azt tartják, hogy harcoló alakulatával elfoglalta és kinyittatta a zuglói fegyvergyárat, fegyvereket és lőszert juttatva több száz felkelőnek. Sikeresen vette fel a harcot a szovjet páncélosok ellen, de mindig arra törekedett, hogy a forradalom megőrizze tisztaságát, a túlkapásokat igyekezett megelőzni. Így tartóztatta le – Nagy Imre parancsára – a nemzeti bankot kifosztó Dudás Józsefet vagy mentett meg a lincseléstől egy fiatal orosz katonát.

A forradalom leverése után nem tartóztatták le, tisztként azonban alá kellett volna írnia egy dokumentumot, amely szerint a szovjet hadsereg a magyar ellenforradalmat leverte, és újra szabaddá tette az országot. Erre nem volt hajlandó, emiatt el kellett hagynia az akadémiát, és egy telefongyárban kezdett el dolgozni.

Az ÁVH azonban keresni kezdte, és végül a sors furcsa fintoraként állambiztonsági dolgozók segítségével – akik azt viszonozták ezzel, hogy a forradalom idején több ÁVH-s családtagot mentett meg a lincseléstől – tudta elhagyni az országot. Egy barátjával kukoricát szállító teherautóban jutott a határra és menekültek Jugoszlávián át Nyugat-Európába 1957 elején. Az ország elhagyásával közvetve barátait is megmentette a halálbüntetéstől: távollétében harminc év börtönre ítélték, ám társai így több olyan forradalmi tettet is rávallottak, melyeket nem követett el.

Arnóczky Pál számos elismerés után a nemzeti ünnepen magas állami kitüntetésben részesül Fotó: Módos Csaba

Arnóczky úr Svájcban kezdett új életet, családot alapított, vállalkozásba fogott, pályáját új tudományos találmányok sora – az elektronikától a mélytengeri olajfúrásokon át a biztonsági berendezésekig – fémjelzik. Miután elhagyta az országot, elvették az állampolgárságát, lefokozták századosi rangjáról. A rendszerváltozás után rehabilitálták, és visszaállították rendfokozatát, 2002-ben pedig vitézzé avatták Bécsben, majd 2005-ben ezredessé léptették elő. A nyarakat Győr melletti víkendházában töltötte, majd tavaly több közeli barátja halála után megvált vállalkozásától, és véglegesen visszaköltözött Magyarországra. Veszprémben gyakran meglátogatják itthoni ismerősei, és sokszor kap meghívásokat összejövetelekre. Három fia közül az egyik Törökországban, egy másik Németországban, a harmadik Svájcban dolgozik, velük korát meghazudtoló módon skype-on tartja a kapcsolatot.

Az élet mindig tartogat meglepetéseket, mondja, majd elárulja, miután felterjesztették az állami kitüntetésre, néhány hónapja kiderült, húsz éven át jelentettek róla. A besúgók még Svájcból is adtak róla információt, az évek alatt összesen kétszáz oldalas dokumentum készült róla. Amondó, inkább nem is akarja tudni, kik súgták be.

Fotó: Módos Csaba

Az elmúlt években Egy szívvel két hazáért címmel önéletrajzi könyvet írt, a kézirat elkészült, a kötet ősszel jelenik meg. A kitüntetés örömmel veszi, de nem a kitüntetésért csinálta. A legnagyobb elégtétel számára, hogy megmentette a barátai életét azzal, hogy külföldre szökött. Arnóczky úr ma is úgy látja, a kommunista államberendezkedés egyik gyökerét az ’56-os forradalom vágta el. 
Visszatekintve azt mondja, szerencsésnek tarthatja magát, mert az őrangyala mindig vigyázott rá, és a legnehezebb történelmi pillanatokban is meg tudta őrizni hidegvérét és józan ítélőképességét, távol tartva magát a szélsőséges elnyomó rendszerektől.