A Muzsikás együttes rendhagyó ének órája a Szilágyi Keresztény Iskolában

Ritka pillanat, hogy együtt van az egész iskola és közösen együtt énekel, mondta Hamar Dániel, a Muzsikás együttes zenésze, aki közös dalolásra biztatta a diákokat. Zengett a II. János Pál pápa tornacsarnok, kicsik és nagyok teli torokból énekelték: Hej, Dunáról fúj a szél... Érik a szőlő... Az iskola néptáncosai dunántúli ugrósokat adtak elő, a Muzsikás együttes kíséretével.

A zenészek meséltek és tanítottak. Pásztorokról, falusi lakodalmakról, ahol napokig szólt a muzsika és mindenki táncolt. Bemutatták a hangszereket: a hosszú furulyát, a nagybőgőt, a vonószenekarok legnagyobb testű hangszerét, a hegedűt, mely hasonlít az emberhez, teste és lelke van, a háromhúros brácsát, amit a magyar  népzenében főként hármashangzatok megszólaltatására használnak, az ütőgardont és a tamburát, amit a gyerekek először ugyan bendzsónak néztek, de a zenészek ezen nem sértődtek meg. Azért vagyunk itt, hogy eloszlassuk a tévhiteket, mondták.

A jó hangulatú interaktív előadáson a muzsikusok folyamatosan kérdezték a diákokat, mégis más jellegű volt, mint egy hagyományos órai felelés. A Szilágyi  iskolában a néptánc oktatása több évtizedes hagyomány, a gyerekek többségének ismerősek  a dalok, a hangszerek. A zenészekkel együtt énekeltek.

Lakodalmi muzsikával búcsúzott az együttes. A zenészek egy csujogatót is megtanítottak a diákoknak: „Járd ki lábam, járd ki most”. Miután első alkalommal nem volt elég vidám, jókedvű, párszor elismételték a gyerekek. Hamar Dániel Kodály Zoltán szavait idézte: ha a zene jelen van az életetekben, egészséges, békés, boldog emberek lesztek.