Kihúzni a szőnyeget egy város alól

Géczi János mondta el mindezt a napokban legutóbbi könyve kapcsán a Krúdy Gyula Városi Könyvtárban tartott irodalmi esten, ahol a József Attila-díjas író teljes alkotói pályafutását górcső alá vette a kérdező, Éltető Erzsébet.

Elhangzott például, hogy első s talán legnagyobb hatású műve az 1982-ben megjelent Vadnarancsok volt, ami a hatalom tiltása ellenére lett óriási siker. – Azt vizsgáltam, hogy milyen társadalmi megbetegítő tényezők vannak. Ugyanis Közép-Európában van egy nép, amelyet 50 évvel ezelőtt a legtehetségesebb európai nemzetnek tekintettek, ám fél évszázaddal később rengeteg társadalmi szempontból marginalizálódó embert láttunk. Narkósokkal, szexuális deviánsokkal, másságukat vállalni képtelen emberekkel beszélgettem. Aztán kiderült, hogy mindez nem a mi adottságunk, hanem a társadalom úgy van berendezkedve, hogy minket tesz tönkre. Erről azonban nem lehetett beszélni abban az időszakban – mesélt a Vadnarancsok sikerének és elutasítottságának titkáról Géczi János.

Géczi János őszintén beszélt a Vadnarancsok sikerének és elutasítottságának titkáról a várpalotai esten (Fotó: Szabó Péter Dániel)

Hogy miért és hogyan nyíltak meg ennyire a szerzőnek a Vadnarancsok élettörténet-rekonstrukciónak az alanyai? Csak hagyni kellett őket beszélni, éreztetni, hogy szükség van a véleményükre, jegyezte meg Géczi János, aki hasonló analógiát követett a Vadnarancsok kései folytatásának is beillő, tavaly megjelent Bunkerrajzoló című könyve kapcsán is. A kötet, amely Likó Marcellnek, a Vad Fruttik zenekar nem mellesleg Várpalotáról indult frontemberének élettörténet-rekonstrukciója, korántsem klasszikus rockzenészéletrajz. Inkább egyfajta kíméletlenül őszinte szociográfia, ami a rendszerváltás környéki, reménytelenségbe merült generáció történetét dolgozza fel egy fiatalember életén keresztül.

– A Bunkerrajzoló nem elsősorban Likó Marciról szól, hanem Várpalotáról. Arról hogyan lehet intézményesítve tönkrerakni valakit, hogyan lehet egy társadalmilag felépített település alól kihúzni a szőnyeget, s hogyan lehet néhány tízezer embert beleengedni egy gödörbe – jelentette ki Géczi János.