A taposókereket is kipróbálhatjuk az egyedülálló mohácsi malomban

A 18 kilométer hosszú Csele-­patak valaha volt 24 malma közül a 14. századi gyökerű Szent Miklós malom az egyetlen fennmaradt, működőképes épület. Védett ipartörténeti műemlék. A romos malmot Mohácsi Bugarszki Norbert újította fel, majd 2016-ban épített mellé egy taposómalmot is, melynek a világ számos pontjáról csodájára járnak. ­Európában néhány helyen található még olyan emberi hajtású szerkezet, ami harangot kongat meg vagy daruként funkcionál, de taposómalom ez az egyetlen a világon. A taposókerék első írásos említése az i. e. 3. századból való. A görögök és a rómaiak is használták, a középkori építkezéseken a darut, a bányákban az emelőgépeket hajtotta, de öntöző- és harangozórendszereket is működtettek vele. Ezzel dolgozni embert próbáló, fizi­kailag, lelkileg is kimerítő volt, kínzóeszközeként is használták.

Mohácsi Bugarszki Norbert levéltári kutatásokat végzett, de a taposómalmokról nem talált pontos műszaki leírást, rajzot, ezért malomépítésben jártas erdélyi szakemberek segítségét kérte a szerkezet tervezésében, megépítésében. Az építész-tervező a pécsi Rabb Dániel, a kivitelező Márton László és gyergyószentmiklósi mesteremberek csapata volt. A malomkövek, a gerendák Erdélyből valók. A vízimalom különlegessége, hogy zárt kerékházának köszönhetően patakja a házban folyik. A malomépület pincéjében, a vizesházban vízikerék fogja munkára a patak vizét. Az energiát tölgyfából esztergált tengely vezeti a malom szárazházába. Ritkaság, itt ma is kövekkel történik az őrlés.

A taposómalom két részből áll, a hajtószerkezetet magába foglaló taposó- és a malomházból. A taposókerék – belső felületén lépcsőket képeztek ki – közel hat méter átmérőjű, így két ember kényelmesen elfér egymás mellett. Lépegetve ők egy perc alatt körülbelül négy kört mennek a kerékben, ami így meghajtva a malomkövet, 160-at forog, a garatból a gabona a kövek közé ömlik, az őrlemény pedig a lisztesládába gyűlik. Az ötletgazda malomtulajdonos Mohácsi Bugarszki Norbert 2018-ban a magyar építészeti kultúra népszerűsítéséért, az építészeti értékek megóvásáért Pro Architectura-díjat kapott.

A malom gyűjteménye bemutatja a gabonafeldolgozás fejlődését az őskortól napjain­kig. Van itt az őskort idéző őrlőkő, a középkori technikának megfelelő famozsár, több kézimalom. A látogatók megtekinthetik az ország egyik legnagyobb liszteszsákgyűjteményét, működés közben a vízimalmot, kipróbálhatják a taposókereket, a pincében berendezett papírmalomban ismerkedhetnek a papírmerítéssel, a Kubik könyvkötészet 19. századi német gépritkaságaival. Ipartörténeti emlék a mész­égető kemence is, melyet az 1920-as években Bálint Miksa építőanyag-kereskedő épített. A múlt század közepéig működött, a városvédő egyesület kezdeményezésére telepítették át mai helyére.