Az ízületek jó barátja a mórhalmi víz

A török hódoltság alatt műveletlen pusztasággá vált a Szeged határában szétszórtan elhelyezkedő majorságok területe. A vész elmúltával a város lakói szabadon foglalhattak földet a környéken, annyit, amennyi az állattartáshoz szükséges volt. Móra puszta a Szeged-alsóvárosi származású Móra család birtoka volt, a „Móra halom” nevű homokdomb környékén.

A Móra halma nevű puszta 1730-ban Szeged város birtokába került, és ezáltal a már akkor szabad királyi város határának része lett. A térképre hivatalosan 1892-ben került fel először, Szeged-Alsóközpont néven, a város ezt az évet tartja az alapítás dátumának, bár önálló községként csak 1950-ben jegyezték be. A nagy fordulatot az értékes termálvíz megtalálása jelentette az 1960-as években, ezt követően néhány év múlva két fedett és két nyitott medencéből álló tisztasági fürdőt hoztak létre a falu és a környék lakói számára.

A nyolcvanas években az újságok címlapjára került a mórahalmi fürdőről szóló különleges történet: egy gazdag helyi vállalkozó kétmillió forintot adományozott arra, hogy uszodát építsenek. A fürdőfejlesztésnek ez még nem adott igazán lökést, csak 1999-ben kezdődött el a bővítés és a korszerűsítés, amit egészen gyors felfutás követett, 2002-ben ugyanis gyógyvíznek minősítették a Mórahalmon feltörő meleg vizet. Ettől kezdve sorra nyíltak az új létesítmények, ma már több mint húsz kül- és beltéri medence, egész szaunavilág áll a fürdőzők rendelkezésére. A fürdő 2008-ban, Árpád-házi Szent Erzsébet születésének 800. évfordulóján felvette a Szent Erzsébet Mórahalmi Gyógyfürdő nevet.

A fürdő specialitása a jódos és a hidrogén-karbonátos víz, amely több forrásból tör fel, s használ a térd- és váll­ízületi megbetegedések, valamint számos egyéb panasz enyhítésében. A fürdőhöz magas színvonalú gyógyászati és wellness-szolgáltatások is kapcsolódnak. Mórahalmon a fürdő új szárnyának tetején külön strand áll a naturisták rendelkezésére.

A természetkedvelők számára különleges látnivalókat kínál a település környéke, ha kirándulni indulunk, mehetünk gyalog, kerékpáron vagy akár lóháton is. Kihagyhatatlan élmény a Nagyszéksósi Bivalyrezervátum, ahol mintegy 150 példányt láthatunk együtt a nagy testű, őshonos állatokból.

A növényvilág is egész sor ritkaságot kínál, érdemes végigmenni a Csipak-tanösvény három kilométeres vonalán, ahol útba ejthetjük a semlyéket, a szikesedő, vizenyős területeket, amelyek még őrzik a ritkává vált védett növényfajokat. A Csipak-semlyék és a Tanaszi semlyék területén virágzik a hazánkban a máshol nem látható szibériai és fátyolos nőszirom, amely szintén őshonos itt. A Madarász tó területén pedig olyan fokozottan védett, ritka növényeket csodálhatunk meg, mint a fehér tündérrózsa, a mocsári kosbor és a pókbangó. Erre költ a kékvércse, kis szerencsével meghallgathatjuk az énekét is.