Rengeteg látogatót vonz a tengerre épült város, néha túl sokat is

Velence farsangi látványossága, a Volo dell’Angelo del Carnevale (a Karnevál Angyalának repülése) a 16. század közepére datált légi mutatványból ered, amikor egy fiatal török akrobata a Szent Márk-székesegyház harangtornya (Campanile) és a Dózse-palota között kifeszített kötélen egyensúlyozva kápráztatta el a közönséget. A mutatványt Svolo del turco, a török légjárása néven őrizték meg a régi krónikák. A légi akrobatát később drótkötélen húzott agyaggalamb váltotta fel, manapság pedig a karneváli angyal, aki nem más, mint az előző évi szépségkirálynő. Őt a legszebb 12 fiatal lányból/angyalból választják ki minden évben egy 9. századi hagyomány alapján, s az „angyalok angyalának” is nevezik. Így lett az idei karnevál egyik főszereplője a 19 éves, buranói Elisa Costantini, aki egy ráerősített csörlővel, a tér felett drótkötélen, angyalszárnyakkal ereszkedett le légből Franz Schubert és Adam Storck Ave Maria című dalművének kíséretében. Közben csókot hintett az őt ünneplőknek, és színes konfettit szórt szét a levegőben. Természetesen Elisa az alkalomra készült ruhakölteményben pompázott, amely a leghíresebb velencei történelmi jelmezeket készítő ruhaszalon, a Nicolao Atelier mesterműve. A tervező Stefano Nicolao szerint a fekete-fehér színek kombinációja a Karnevál Angyalának ruháján a Purgatóriumból a Paradicsomba való haladást szimbolizálja, míg a szárnyak piros-kék színei a béke üzenetét.

A béke üzenetére egyre nagyobb szükség van Velencében is, de nemcsak a karnevál idejére. Ugyanis a város rohamosan gyérülő lakossága – az utóbbi években már 60 ezer alá csökkent a korábban 175 ezres lélekszám – egyre jobban az idegenek áradatának a korlátozását követeli, miközben jól él a turizmusból. Az idei farsangi időszak előtt már felmerült olyan igény, hogy napi 11 ezer látogatót engedjenek be Velencébe (hasonló korlátozást már Dubrovnik bevezetett, és több horvátországi nemzeti park fontolgatja).

Bár a városban vendégeskedő turistáknak már éjszakai túrát is szerveznek, hogy felfedezzék az elhagyottnak tűnő sikátorokban és omladozó épületekben lakozó démonokat, a helyieket és a rendőrséget azonban jobban izgatják azok a bűnözők – vagyis a valódi veszélyt jelentő démonok -, akik január elején egy rubinkövekkel díszített, tízkarátos gyémántbrosst és egy 30 karátos, gyémánt fülbevalót loptak el a Dózse-palotából az indiai kézművesség csodáit bemutató kiállításról. A bűn démonai, az illegális műkincs- és kábítószer-kereskedelem, a prostitúció jelennek meg a Velencében élő amerikai írónő, Donna Leon nálunk is népszerű bűnügyi regényeiben.

Nemcsak az idegenforgalom által a városba vonzott bűnözés, úgy tűnik, a bevásárlóturizmus és a Canal Grandén a Szent Márk térig behajózó tenger- és óceánjáró óriás linerek környezetszennyezése is zavarja a velenceieket. Ez utóbbiakat, amelyeknek utasai a többszintes luxushajókról „kukkolhatták” a Szent Márk tér nevezetességeit, tavaly november óta kitiltották a tér vizeiről.

ÓDON KÁVÉHÁZ

A Caffe Florian terasza és ablakai a „világ legszebb szalonjának” tartott térre nyílnak. A felejthetetlen látványért még a közel tízeurós kávét is megéri itt kortyolgatni.

Az építészeti remekművekként emelkedő paloták közt a kávéház szinte élő múzeumnak számít. Nem csoda, hiszen a fennmaradtak közül a legrégebben, 1720. december 29-e óta tart folyamatosan nyitva.

Leghíresebb vendégei között Goethét, Lord Byront, Charles Dickenst és Casanovát emlegetik. A nagy szoknyavadászt nem véletlenül vonzotta a Florian, az ő idejében az egyetlen kávéház volt, melyet nők is látogathattak.