Szent Ferenc híres városa

Assisi környékén a vidék enyhén dimbes-dombos, így már messziről jól látható az ahegy, amelyen a legendás hírű szent városkát találjuk. Aszép fekvésű és műemlékekben gazdag település hírét és idegenforgalmát főként Szent Ferencnek, a ferences rend alapítójának köszönheti, aki itt született 1182-ben és itt is halt meg 1226-ban. Épp ezért a település Olaszország egyik legjelentősebb zarándokhelye, a vallási turizmus egyik fellegvára, de nem csupán ezért érdemes ellátogatni a Perugia mellett, a „csizma” vádlija körül megtalálható városba, amelynek már a látványa is megigéző.

No meg a történelme, hiszen Krisztus előtt 1000 környékén vándor umbriaiak telepedtek le a jelenlegi város szomszédságában, s a magaslatokon erődített településeket építettek. Később Assisi az etruszkok, a rómaiak, a lombardok, majd a frankok uralma alá került. A 11. században aváros független, a német-római császárt támogató ghibellin közösséggé vált. Állandó harcban álltak a guelf, azaz pápapárti Perugiával. Egy ilyen háborúban történt, hogy Giovanni di Bernardonét, akésőbbi Assisi Szent Ferencet foglyul ejtették, elindítva ezzel azt az eseménysorozatot, amely később a ferences rend megalapításához vezetett.1997-ben Assisit két földrengés sújtotta. Több műemlék súlyosan károsodott, de a város legfőbb műemléke, a Szent Ferenc-bazilika kevesebb, mint két év elteltével újra kinyitott. 2000-ben a várost, benne a Szent Ferenc-bazilikát és a többi ferences emlékhelyet a világ-örökség részévé nyilvánították. Aki egyszer is ellátogat ide, megérti miért.

A szép fekvésű település hírét és idegenforgalmát főként Szent Ferencnek, a ferences rend alapítójának köszönheti. A városkapun belépve a klarissza rend alapítójának tiszteletére emelt Szent Klára-bazilika fogadjaa látogatót

A településre érkezve érdemes a parkolóban letenni az autót, mert az ingyenes mozgólépcső segítségével kényelmesen és gyorsan fel lehet jutni a központba. A városkapun belépve érdemes elidőzni kicsit az 1257-ben épült Szent Klára-bazilika előtt, majd mielőbb magunk mögött hagyni az itt is tömegesen megjelenő japán turistákat és a kegytárgyakat kínáló üzleteket. Sokkal jobb ugyanis az ódon hangulatú utcácskákon kalandozni, s minden sarkon egy-egy csodába botlani. Csoda ugyanis akad bőven itt. Például az Assisi Szent Ferenc szülőháza helyén 1615-ben emelt Chiesa Nova templom, amelyre teljesen véletlenül, a főutcáról letérve akadtunk rá. Amint belépünk a templomba, balra afalban egy kis mélyedés látszik. Valójában egy sötét lyuk. A legenda szerint ide zárta be Pietro Bernardone a fiát, hogy „észre térítse”. Az oltár pedig állítólag azon ahelyen áll, ahol Szent Ferenc szobája volt. A templomból egy oldalajtón kilépve még a ház egyik régi, eredeti ajtaja is látható.

Érdemes elidőzni a templom előtti kis téren, elmélyedni gondolatainkban, és magunkba szívni a hangulatot. Aztán indulhatunk is tovább, akad még bőven látnivaló, hiszen Assisi egyike a legszebb állapotban fennmaradt középkori városoknak. A főtere felé haladó Via San Francesco mentén csupa régi kis ház, kedves paloták szegélyezik utunkat. A Piazza del Commune hosszúkás terén együtt látjuk a városka történetét. Egy gyönyörű, épségben maradt római templomhomlokzat korinthoszi oszlopokkal. Minervának, a bölcsesség istenasszonyának tiszteletére emelték.

Assisi középkori belvárosában lépten-nyomon szerzetesekkel találkozhatunk
Fotó: a szerző

A főtéren a büszke és harcias városi múlt emlékei, a Capitano del Popolo (1212) és szemben vele a priorok palotája (1337). Természetesen kihagyhatatlan úti cél a Giotto freskóival ékesített Szent Ferenc-bazilika és kolostor, ami tulajdonképpen két templom együttese. Az alsó templom 1228–1230 között, míg a felső 1230–1253 között épült. Itt található Assisi Szent Ferenc sírja is. Nem sokkal Szent Ferenc halála után, egy assisi polgár a szerzeteseknek ajándékozta azt a dombot, ahol korábban a kivégzések voltak, ahol ma a bazilika áll, amit maga Szent Ferenc választott ki nyughelyének. A legenda szerint Ferenc azért választotta ezt a rossz hírű részt nyughelyének, mert önmagát a legnagyobb bűnösnek tartotta.