2013.03.05. 09:37
A hetedik légió nyomában
Mit tudunk Szerbiáról? Nem sokat. Pedig itt van a szomszédban.
Az átlag magyar turista legfeljebb Belgrádig merészkedik el, illetve elhúz a szerb főváros mellett az autópályán Görögország felé jövet-menet. Pedig Közép-Szerbiában is vannak látnivalók, üdülőhelyek, nagyszerű síközpontok és gyógyfürdők.
Közép-Szerbia nevének szerb rövidítése Uzsasz, ami annyit jelent: "iszonyat", borzalom. Na persze, rossz, aki rosszra gondol.
Mindenesetre más itt a mentalitás, mint például a nagyvilági Belgrádban. Vidéki. Primitív? Megszokott látvány, ahogyan nyársra húzott bárányt vagy ökröt sütnek az út menti kocsmákban és büdös szilvapálinkát, úgynevezett sljivovicát isznak. A gazdák bocskorban járnak és vastag gyapjúzokniba tűrik a nadrágszárukat, mint a vadászok vagy a túrázók.
Belgrádtól nem messze, a Dunától három kilométerre található a jól megőrzött római kori település, Viminacijum, ahol több mint 14 ezer sírhelyet tártak fel a hetedik római légió egykori telephelyén
Tovább erősíti ezt az "iszonyat legendát", hogy Szlobodan Milosevity, Szerbia egykori háborús bűnös vezére is innen, szűkebb Szerbiából származik, itt is lett eltemetve, pozsareváci szülőháza udvarán, miután hágai cellájában infarktus végzett vele. Hívei, a szocialisták és a radikálisok azóta is itt látogatják a sírját.
Szűkebb Szerbiában az kalandozzon, aki hamisítatlan balkáni feelingre vágyik. A balkánfanatikusok meg is találták maguknak a Gucsa fúvósfesztivált a Csácsák melletti kis faluban, ahol olyan rézfúvós zenekarok fújják, mint Boban Markovityék. De nehogy azt képzelje valaki, hogy itt nincs kultúra.
Meg lehet nézni például a Viminacijum (Viminatium) nevű régészeti lelőhelyet Kosztolac, illetve Pozsarevác, azaz a gyerdápi vízi erőmű közelében, három kilométerre a Dunától. Balkáni Pompejinek is nevezik, ugyanis az V. században kirabolt és megsemmisített, elfeledett római kori település, katonai erődítmény olyan jól megőrződött, mint a hamuval beterített város.
Viminacijum szerencséje, hogy nem épült rá újkori város, úgy mint más nagy római településekre, amelyek romjai fölött ma olyan világvárosok magasodnak mint: London (Londinium), Milánó (Mediolanum), Ljubljana (Emona), Budapest (Aquincum), Belgrád (Singidunum). Viminacijum szabadon kutatható, a régészek senkit nem zavarnak, hiszen a lelőhely a kostolaci szénbányák területén fekszik.
Az elmúlt 25 évben több mint 14 ezer sírhelyet tártak fel, több mint 40 ezer leletet találtak. Azon a helyen, ahol a hetedik római légió a singidunumi negyedik légióval közösen védte a római civilizáció határait, ma régészeti park áll. Felépítettek itt a turistáknak egy úgynevezett császári mauzóleumot, tetőt húztak a lelőhelyek fölé, amelyek között freskókkal díszített sírhelyek is vannak. Tetőtől talpig rekonstruáltak továbbá egy impozáns római kori villát az első évszázadból.
Az egymillió éves nősténymamut
Mindez már önmagában szenzációs a civilizációnk története iránt érdeklődő turistának, de még korántsem minden, hiszen tavaly nyáron újabb mamutlelőhelyre bukkantak ugyanitt. Ami azt a feltevést erősíti, hogy az őskorban, a klímaváltozás következményei elől Szibériából dél felé, Eurázsia felé vonulva itt a Duna melletti mocsaras területen találtak maguknak búvóhelyet a kicsinyeiket nevelő anyamamutok, illetve az elgyengült öregek. Három évvel ezelőtt ugyanitt, pár kilométerre Viminacijumtól egy nősténymamut teljesen megőrzött csontvázára bukkantak 27 méter mélyen a homokos talajban. Mindjárt el is nevezték Vikának, tetőt építettek a körülbelül egymillió éves csontok fölé. Ezek a leletek is mutatják: elképesztő kavarodás volt itt az évmilliók során, a legkülönfélébb korszakok hagyták itt lenyomatukat. Lehet, hogy Szerbiában a mamut lesz az új nemzeti brand?