Firenze: műalkotás az egész város

Európa egyik legérdekesebb és legszebb városa ez, s úgy képzeltem, egész Firenze egy hatalmas, élő műalkotás. Most, hogy jártam utcáin, néhány nevezetességét megtekinthettem, az a véleményem: igen, Firenze vitathatatlanul érdemes minden ráaggatott jelzőre. De nem mindig élvezetes. A parkolás például katasztrofális. A firenzeiek azt mondják, egyébként joggal: Firenze a firenzeieké, s bizony belső részeibe csak firenzei autók járhatnak be. Így a turistának marad a tömegközlekedés, de leginkább a láb. S ez órákon át, a nevezetességek környékén állandóan hömpölygő tömegben nem élvezet.

Firenze legfőbb látnivalói a város négy kisebb részre osztható központjában helyezkednek el. A belváros keleti részét a Santa Croce, az északit a San Marco, a nyugatit a Santa Maria Novella és a folyó túloldalán lévő Oltrarnót a Palazzo Pitti jelzi.

Úgy alakult, hogy egy napfényes májusi szombat reggelen Firenzében mi először a világ egyik leghíresebb kertjébe, a Boboli-kertbe toppantunk be.   A Giardino di Boboli a Palazzo Pitti mögött az olasz reneszánsz kertek kiemelkedő példája. Hatalmas. Mi öt órán át járkáltunk benne, s egy percig sem untuk. Időnként letelepedtünk kőpadjaira, eszegettünk, madárfüttyöt hallgattunk, s közben gyönyörködtünk az éppen elénk táruló tavak, lépcsők, amfiteátrumok, lugasok, ciprusfasorok, mesterséges barlangok szépségében, vagy a lenyűgöző szökőkutak játékában. Közben hálával gondoltunk Toledói Eleonórára, aki a 16. században megálmodta ide ezt a gyönyörű reneszánsz kertet. Az épületekben csodálatos porcelánkiállítást tekinthet meg a látogató, aki akaratlanul megtapasztalja ebben a kertben: nagyon szeretik errefelé a macskákat. Mindenhol ott vannak, és mindenhol előre odakészített tele tálkák fölé hajolhatnak. 

 Az Uffizibe ráérősen kell menni.  A világ egyik leghíresebb, legrégibb és leggazdagabb képtára - 1559-1581 között, I. Cosimo Medici építtette, tervezője Giorgio Vasari volt, s eredetileg állami hivatalok számára készült az épület, innen a neve: uffizi, azaz irodák  - bejáratánál hosszan kígyózik a sor, egy-két óra rámegy, mire bejut oda a látogató (ha csak nem jelentkezik be előre, felárért). Arról meg ne is álmodozzon a turista, hogy meghitt perceket tölthet majd bent valamelyik kedvenc itáliai reneszánsz festőjének (Leonardo da Vinci, Botticelli, Michelangelo, Raffaello, Tiziano, Veronese, Giorgione, Tintoretto, Caravaggio) alkotásaival, vagy németalföldi és flamand festők műveivel. Sustorgó, beszélgető vagy éppen vihogó nézelődők a világ minden tájáról, németországi, amerikai osztálykirándulókkal súlyosbítva.

Az épület legfelső szintjén lévő kávézóból viszont csodás kilátásban lehet gyönyörködni. A Ponte Santa Trinitá felől naplementében megpillantani a világ egyik leghíresebb hídját, az 1345-ben épült Ponte Vecchiót, felejthetetlen élmény. Ez a legrégebbi híd Firenzében. Jelzik azok a megmaradt középkori műhelyek, amelyeket kezdetben hentesek, cserzővargák és patkolókovácsok, majd az ezeknél kevésbé zajos és bűzös aranyművesek használtak. A híd ma is roskadozik az aranytól. Az oldalaihoz épített úgynevezett "fecskefészkekben" ugyanis a mai napig ötvösök és aranyművesek munkálkodnak. A többi felrobbantott firenzei híddal ellentétben ez, a Régi híd, érintetlenül maradt a II. világháborúban. Súlyos károkat szenvedett később, az 1966-os árvíz idején, amit azonban egy év alatt sikerült helyrehozni.

Toszkána régió székhelye és egyben kulturális centruma az ókortól fontos kereskedelmi és pénzügyi központnak számít. A történelmi belvárost 1982-ben az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította, 1986-ban elnyerte az Európa kulturális fővárosa címet. A várost olyan hírességek lakták, mint a Medici család, Amerigo Vespucci, Dante Alighieri, Francesco Petrarca, Sandro Botticelli, Michelangelo Buonarrotti.

 
Szerző: Némethy Mária