Bern, a medvék és tornyok városa

Svájc egy ilyen ország. Féltőn őriznek és ápolnak mindent, ami régi, ami érték és ezt mindenki magáénak érzi. Így aztán nem csodálkozunk, hogy a városban tett kirándulásunk során a medveszimbólummal mindenütt találkozunk. Természetesen vannak igaziak is, szerencsére ők nem sétálgatnak szabadon a turisták között, hanem a várost átszelő Aare folyó partján a 16. században kialakított Bärengrabenben élik ma már stresszmentes hétköznapjaikat. Bern ugyanis hiába a svájci gazdasági és politikai élet központja, békét és nyugalmat áraszt.

Közhelynek számít az útleírásokban, ha egy városról azt írják: "igazi ékszerdoboz". Mit mondjunk Bernre, amikor az óvárosa, úgy, ahogy van, a világörökség része?! A város egyébként Svájc közepén helyezkedik el, állítólag ez Európa közepe is. Bár a helyiek szerint Bern a legsvájcibb város és a helyi dialektus a legsvájcibb német, az egyik legszebb példája a középkori európai városépítészetnek. A történelmi óváros a Bernt átszelő Aare folyó egyik patkószerű kanyarulatában fekszik, a többi városrésszel hidak kötik össze. Az egyik leghíresebb az Alsóvárosi toronyhíd, amely eredetileg 1256-ban fából készült. A város felőli hídfőnél érdemes megállni egy rövid időre, itt látható a Kikötő-kapu (Ländtetor), amely a legkorábbi berni épület, Nydegg várának egyetlen fennmaradt része, a közelben újabb híd íveli át a folyót. A berni óváros különleges hangulatot áraszt, mintha a középkorban lépkedne az ember. A lakóházak többsége két-három emeletes, a 15-16. században épült, és változatos színekben pompázik. Az utcaszintről két-három lépcsőfokon boltíves árkádsorra jutunk, ahol üzletek sorakoznak. Innen nyílnak a házakhoz tartozó pincék is, amelyeken még megtalálhatók a több száz éves fa- és vasajtók.
 
Bern egyik leghíresebb nevezetessége a 12. században épült Óratorony, amely kezdetben városkapuként, majd egy ideig női börtönként is szolgált. Az 1405-ös tűzvész után újjáépítették, ekkor kapott egy óraszerkezetet és egy harangot. Azóta - évszázadokon át  - az Óratorony órájához igazítottak minden időmérőt a városban. Vélhetően ugyancsak a 15. század első feléből való az asztronómiai óra a torony keleti oldalán, az óránként mai is megszólaló, medvefigurákat felvonultató órajáték Casper Brunner keze munkája (1530).

 
Eredetileg ugyancsak 1256-ban épült a város másik nyugati városkapuja, a Ketrec-torony, valaha szintén börtönként is funkcionált, a ma 49 méter magas toronyépületen szintén "antik" órák mutatják az időt. A Hollandi-torony vagy Dohányzó-torony és a Kristóf-torony csak távoli látványként fér bele a városnézésünkbe, hiszen már alig várjuk, hogy néhány percre megpihenjünk a Münster székesegyház magasztos falai között. Tán mondanunk sem kell, hogy a református Bern legfőbb temploma helyén eredetileg - már a 13. századtól - kápolna állt. A székesegyház a svájci késő gótika gyönyörű példája, tornya nyolcszög alakú és 100,6 méter magas. A Francia-templom is említésre méltó, valaha a hugenottáknak adott menedéket. Egyebek közt Svájc legnagyobb harangjával is büszkélkedhet.

A város legpatinásabb épülete, a Városháza (Rathaus) Bern gazdag kereskedővárosi múltját idézi, miközben ma Bern kanton politikai központja, itt tartja a kanton nagytanácsa évi öt rendes gyűlését. Az óvárosi nemesi-polgári családok palotáinak egyik legszebb példája az Erlach-palota, a Gabonaház (Kornhaus) viszont elég fiatal, "csak" a 18. század elején épült gabonaraktárnak. Manapság irodák, kiállítóhelyiségek találhatók benne, a szomszédságában a Városi Színház (Stadt-theater) neoklasszicista épületében gyönyörködhetünk. Ezt követően megpihentünk egy igazi svájci kávézóban, az óvárosi árkádsoron...

Gyönyörűek Bern kútjai, bár korántsem díszkútként működtek, a dombra épült város lakóinak elsőrendű víznyerő helyéül szolgáltak. A város történetének korai szakaszában ásott kutak közül mára 16  maradt meg, amelyek köztéri díszkútként a városkép részei.

Az Utazó rovat cikkei