Az egészségünkre is hatással van a klímaváltozás

A klímaváltozással kapcsolatos sorozatunk – amelynek összeállítója dr. Tóth József nyugalmazott egyetemi docens – tizenegyedik részében erről beszélgettünk dr. Páldy Anna főorvossal, az Országos Közegészségügyi Intézet főigazgató-helyettesével.

A klímaváltozás minden valószínűség szerint a legsúlyosabb környezeti és egészségügyi probléma a XXI. században. Az Európai Unió Alkalmazkodás a klímaváltozáshoz című Zöld Könyve szerint a földrész legsérülékenyebb területe Dél-Európa és a Földközi-tenger medencéje, ahol a jelentős hőmérséklet emelkedés és a csökkenő csapadék-mennyiség együttes hatása olyan területeken jelentkezik, melyeken már most is vízhiánnyal küzdenek. Magyarország e régió határán van.

Páldy Anna főorvos, az Országos Közegészségügyi Intézet főigazgató-helyettese
Fotó: archív

A klímaváltozás egészséggel kapcsolatos hatásait két nagy csoportra oszthatjuk: a közvetlen hatásokat az időjárási helyzetek közvetlenül idézik elő, A legfontosabbak a hőhullámok és az extrém időjárási események egészségi következményei. A közvetett hatások közé soroljuk a vektorok által, valamint az ivóvíz és élelmiszerek által terjesztett betegségeket, és a levegőben előforduló allergének, azaz virágporok és gombaspórák által előidézett betegségek kialakulását. Az Európai Bizottság Európára vonatkozóan elsősorban a magas hőmérsékletből adódó halálesetek és megbetegedések gyakoribbá válását emeli ki. Jelentős veszély már most és a közel jövőben is bizonyos állati közvetítők (pl. kullancsok, szúnyogok), ivóvíz, és élelmiszerek által terjesztett emberi (és állati) fertőző betegségek számának növekedése (pl. Lyme betegség, Nyugat nílusi láz, szalmonellozis) és új fertőzések megjelenése (pl. a Mediterrán országokban már most is jelenlevő leishmaniazis, chikungunya, dengue láz megjelenése hazánkban).

A környezeti tényezők közül a hőmérséklet igen jelentősen befolyásolja az egészségi állapotot. Növekvő hőmérséklet hatására a következő kórképek, megbetegedések alakulhatnak ki: bőrkiütés, fáradtság, görcs, hirtelen ájulás, kimerülés, hőguta. A legtöbb, hőséggel összefüggő megbetegedés a hőszabályozó rendszer különböző súlyosságú zavarára vezethető vissza. Szervezetünk rövid távon, általában 3-12 nap alatt képes alkalmazkodni a nagy meleghez, a szokatlan hőviszonyokhoz történő hosszú távú alkalmazkodás azonban akár évekig is eltarthat.

Az egyén elsősorban párologtatással, izzadással védekezik a magas külső hőmérséklet ellen, feltéve, ha a víz- és nátriumveszteség pótlódik. A rövid távú alkalmazkodás során a bőr felszíne verejtékezni kezd, mely megnöveli a maximálisan kiizzadható víz mennyiségét, és csökkenti a sókoncentrációt. A hosszú távon bekövetkező változások az előbbivel ellentétben tartósan fennmaradnak. A hosszú távú alkalmazkodás eredménye során kevesebb az izzadás, alacsonyabb a sóbevitel, kevésbé növekszik a test belső hőmérséklete, és kevésbé emelkedik a pulzus adott hőterhelés esetén.

A hőhullámokkal szemben a legsérülékenyebbek a gyermekek, a szív- és érrendszeri betegségekkel, magas vérnyomással, szívritmuszavarokkal, cukorbetegséggel, légzőszervi és vesebetegségekkel küzdők.

A magas hőmérséklet által előidézett kórképek kezelésénél elsődleges szempont a test hűtése, folyadék és só pótlása. Figyelembe kell venni azt, hogy a hőmérséklet befolyásolja egyes kórképek lefolyását, illetve a gyógyszerek hatásait, mellékhatásait és a tárolási körülményeket.

A hőhullámok gyakorisága, és intenzitása is nagy terhet ró Európa lakosságára. A hazánkban végzett klímaegészségügyi vizsgálatok alapján megállapították, hogy a Kárpát-medencében jelenleg a hőmérséklet hatása és az extrém meteorológiai események tekinthetők a legjelentősebb egészségi kockázatnak.