A családon belüli erőszak örökletes

Az erőszakos férfiakkal, illetve áldozataik tüneteivel húzható párhuzam meglepő - írja Maria Isabel Cordero, a Brian Mind Intézet kutatója és munkatársai a Translational Psychiatry című szaklapban.

A tudósok a patkányokat annak vizsgálatához választották modellnek, hogy vajon a biológiai tényezők felelősek-e azért, hogy az erőszakoskodók fiai gyakran ugyanúgy családon belüli erőszakot követnek el. A jelenség gyakran figyelhető meg embereknél is, a feltételezések szerint oka a kulturális környezet hatása és a szerepmodellek szociális megtanulása.

A kísérletben résztvevő patkányokat a kutatók stresszhelyzetnek tették ki fiatal korukban - stresszt jelent számukra a rókaszag és a magasság. Felnőve ezek az állatok lényegesen gyakrabban támadtak nőstény párjukra, mint a stressz nélkül felnőtt egyedek.

Sem a kultúra, sem a szociális tanulás nem befolyásolhatta ezeket az állatokat, mivel a megélt stressz idején egyedül voltak. Ezért a szakértők következtetése szerint olyan biológiai faktorok játszhattak szerepet, amelyeket a kellemetlen gyerekkori élmények váltottak ki.

A legérdekesebb jelenség akkor mutatkozott meg, amikor az erőszakos patkányok utódai felnőttek. A hím utódok ugyanis ugyanolyan agresszív viselkedést tanúsítottak párjukkal szemben, holott semmiféle kapcsolatuk nem volt apjukkal, és stresszt sem éltek át személyesen.

A bántalmazott nőstények tünetei hasonlóak voltak, mint a szintén családon belüli erőszakon átesett nőké: félelem, a depresszió jelei, súlyveszteség és a stresszhormon megnövekedett szintje.

Bár a kutatók óva intenek attól, hogy a patkányok viselkedéséből bárki az emberekre vonatkozó következtetéseket vonjon le, a családon belüli erőszak pszichológiai vizsgálati területének kiterjesztését szorgalmazzák. Mint írják, "a stressz által keltett ördögi körben figyelembe kell venni és kutatni kell a biológiai faktorokat is".