Mezey György szerint nem lesz még egy Aranycsapat

A neveléstudomány kandidátusával a nemesvitai sportegyesület évzáróján beszélgettünk. Mint megtudtuk, mivel családjának, már gyermekeinek is Szigligeten van háza, az év jelentős részét a környéken töltik. Sőt, Mezeynek saját pálinkája van és borászkodik, kedvence az olaszrizling. A nemesvitai csapat meccsein több alkalommal részt vett, de figyelemmel kíséri a piliscsabai, Solymár környéki mérkőzéseket is. Három unokája focizik. Az Eb-ről szólva úgy nyilatkozott, hogy bár biztató jelek is voltak, de egy kicsit túllihegték az egészet.

Fotó: Tóth B. Zsuzsa

- Nincs ennyi a magyar futballban, mint amennyit a médián keresztül érzékeltettek velünk. Jól összejött minden azon az Eb-n, úgy gondoltatták a közvéleménnyel, hogy ez a fellendülés jele. Kétségtelen, hogy vannak pozitív jelek, de alapvetően nem ilyen egyszerű a futballvilág. Ma már a futballsikerek alapja az országos gazdasági helyzeten, a népsűrűségen múlik inkább. Utolsó helyen van a futballtapasztalat, amit a válogatott meccsek számával szoktak mérni a szakemberek. Ilyen szempontból a taroló tíz-tizenöt csúcs-országot nem lehet utolérni. Naivitás azt hinni, hogy ha hozunk egy-két külföldi edzőt, azok majd megváltják a magyar futballt. Az soha nem fog arra a szintre jutni, amin Puskásék idején volt. Nem azért, mert tehetségtelenebbek a gyerekek, hanem mert a világ annyit fordult, hogy a futball egy iparág lett. A tehetségek elszóródnak, nincs olyan koncentráció, mint annak idején - az aranykorszakban semmi más nem volt, csak a futball. Nem hiszem, hogy még egyszer lesz Aranycsapat. Áltatja a közvéleményt és hazudik önmagának, aki azt állítja, hogy ha majd ezt és ezt csinálunk, akkor újra Európa középpontjában leszünk – állítja Mezey. Az 1986-ban Mexikóban, a szovjetek elleni meccs 6:0-ás eredményével és az ő akkori megítélésével kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy arról a meccsről mint mélypontról beszéltek akkor.

- Holott az akkori válogatott a világ legjobb tíz válogatottjában benne volt az összeredményeket illetően. Egy meccs rosszul jött ki, ezt kivetítették az egész magyar futballra, meg rám, ennek lett egy ilyen utózengése. A magyar futball nem volt akkor mélyponton, csak azt mondták. Mindent leromboltak, engem kizavartak az országból – emlékezett Mezey. Ami pedig azt illeti, hogy ő ezt miként élte meg, egyértelmű választ adott.

- Profi futballedző voltam, így is fogok meghalni. Az én életemben rúgtunk is hatot Isztambulban és kaptunk is hatot. Minden edző, akinek a nevéhez hosszabb pályafutás fűződik, elér sikereket és kap zakókat. Ez a szakmám, minden szakmában vannak bukások és sikerek. A mai napig is kapok érte. De nem vagyok médiaember. A mélyebb dolgok nem érdekesek ma, inkább a tetoválás, a vitorlás, zselés frizura. Úgy néz ki, én más alkat vagyok – mondta Mezey. Örömét fejezte ki azonban a lelkes gyerekek futballjátéka kapcsán.

- Ez az, ami a magyar nemzet vérében van. A gyerek futball nélkül elképzelhetetlen. Ezt soha nem tudják megváltoztatni, pedig elképesztő energiákat ölnek bele, hogy a gyerekeket a futballtól elszívják. Sajnos átmenetileg sikeresen is, így a nagy tehetségek máshol kötnek ki. De én nem féltem a sportágat, ez vissza fog rázódni a maga helyére. Most ugyan vitatott állapot van, mert előbb épültek a gyönyörű akadémiák, mintsem felkutatták volna a tehetségeket. Az akadémiákat teletömik közepes tudású tehetségekkel, akikből soha életükben futballista nem lesz – szögezte le Mezey.