Meglepetések és papírforma a világbajnokságon

Négy sportembert kértünk fel a világbajnokság kezdete előtt, hogy az egy hónap alatt több alkalommal is mondják el véleményüket az eseményekről, mérkőzésekről. Ők ezt szorgalmasan meg is tették, most pedig azt kértük tőlük, hogy összegezzék tapasztalataikat a televízióban látottakról.

Vb-szakértőgárdánknak egyetlen hölgy tagja volt, Szántó Petra:

- Nekem elég sok momentum volt emlékezetes, például James Rodriguez gólja, David Luiz szabadrúgásgólja, a lekevert dél-amerikai himnuszok, a német -brazil hitetlenkedő érzése, a holland -mexikói meccs utolsó néhány perce - emlékezett vissza az elmúlt hetek eseményeire az Euro-sport riportere. Pörgős, lendületes, lüktető összecsapás volt az USA -Belgium, mindenki nagyot küzdött, és ennyi gólhelyzetet egyszerre még nem láttam. Tim Howard egy zseni volt azzal a 14 védéssel. A játékosok közül a kolumbiai James Rodriguez volt a kedvencem, amiatt az Uruguay elleni bombagól miatt is, meg amúgy is nagyon sziporkázó labdarúgónak tartom. Szerintem az nyert, aki a legjobban megérdemelte. A legmeggyőzőbb válogatott volt a német, egyetlen meccstől eltekintve minden mérkőzésen jobbak voltak az ellenfélnél, és sütött róluk az eltökéltség és az önbizalom. Nem is lett volna igazságos, ha az egyenes kieséses szakaszban, rendes játékidőben mindössze két gólt szerző argentinok nyertek volna. A németek győzelmét egyértelműen az utánpótlás-nevelés diadalának tartom, az egész folyamat, amivel eljutottak a világbajnoki trófeáig, számtalan tanulsággal szolgál számunkra is, és nem ártana idehaza is erre az útra lépnünk. Nyilván nem azonosak a körülmények, de az alapvető elvek példaértékűek.

Hamar László sorsdöntő nemzetközi mérkőzésen közreműködött asszisztensként:

- Lüktető játékot hozott a döntő, és abban biztos voltam, hogy a németek lőnek egy gólt. Az argentinoknak is volt lehetőségük, de nem éltek vele. Úgy tűnik egyébként, hogy igazi újítást (mint annak idején Sebes Gusztáv játékrendszere, vagy az olaszok védekezése) nem hozott a játék, de taktikailag, fizikailag tökéletesen felkészített játékosokat láthattunk. És ez a megállapítás igaz valamennyi résztvevőre, ami bizonyítja, hogy kiegyenlítődött a mezőny. A korábbi megállapítást nem árt ismételni: nincsenek már kis és sztárcsapatok. Érdekes, hogy nem bukkant fel a vébén olyan fiatal, aki lenyűgözte volna a világot. Óriási játékvezetői hibákat láthattunk, és sajnos sokat látott kommentátoraink is bakiztak bőséggel. Mindettől függet-lenül csodálatos egy hónap volt, kár, hogy négy évet kell várni a következőre.

A veszprémi Lang Ádám háromszor húzhatta magára a felnőttválogatott mezét:

- Nagyon élveztem az elmúlt heteket, rengeteg izgalom, fordulatokban gazdag meccsek, felborult és persze megvalósult papírforma szuper világbajnokság volt. A németek csapatként voltak nagyon erősek, ugyanakkor a brazilokra éppen az ellenkezője az igaz: hiába állt nagy nevekből a társaság, mint csapat, tökéletes kudarcot vallottak. A góltechnológia bevált, igaz, ritkán volt rá szükség, de akkor jól működött. Csakúgy, mint a habfújás, ami megakadályozza a felesleges vitákat szabadrúgásoknál. A bírákkal a legnagyobb probléma (persze a sok téves döntés mellett) az volt, hogy nem egységesen ítéltek meg helyzeteket. Sárga járt a semmiért, de a lábtörésért vagy nyilvánvaló szándékosságért nem. Az biztos, hogy nagyon óvatosan éltek a kiállítás lehetőségével a játékvezetők. Tanulságos és emlékezetes világbajnokság volt, most pedig vissza kell zökkennünk a hétköznapokba. Mi például a Győrrel csütörtökön Európa Liga-mérkőzést játszunk, ahol természetesen nyerni szeretnénk.

Faluvégi Rudolf, a Balatonfüredi KSE NB I-es férfi kézilabda-együttes irányítója szerint jogosan értek csúcsra a németek. - Sokan ecsetelik, hogy ez az eredmény egy közel 15 éves, tudatos német utánpótlásprogram eredménye. Argentína játéka engem nem győzött meg, viszont ez a brutálisan dolgozó védelem és az elképesztő szívósság, amit a csapat összes játékosa a pályára vitt, csak maximális koncentrációval volt legyőzhető. Hollandia kis szerencsével nekieshetett volna a németek torkának a döntőben. Ellenben elgázolta (még ha érdekes körülmények között is) a házigazdákat a bronzmecs-csen, és az én szememben magukénak tudhatták a vébé legjobb játékosát is, Arjen Robbent. Összességében a kieséses szakaszban már nem azt az izgalmas, támadó futballt láthattuk, amit én szívből imádok, de a vébé így is csodás volt. Láthattuk, milyen irányba tart jelenleg a modern foci.