2014.07.11. 13:15
Foci VB 2014: Szántó Petra - Egy vb sosem lehet rossz
Sokaktól hallom azt, hogy ez a világbajnokság nem jó. Legalábbis a csoportkör vége óta. Hogy sok a nulla-nulla utáni hosszabbítás, kevés a gól, gyakran céltalan és fociölő a játék.
Hogy ha nagy a tét, nem szeretnek előremenni a játékosok, és túlzásba viszik a rugdosódást. Lehet. De hát egy világbajnokság mégsem lehet rossz! Többek között azért sem, mert csak négyévente szerezhetünk ilyen élményeket.
Éppen ezért én tudatosan szeretnék kreálni magamnak egy jó világbajnokságot azzal, hogy folyamatosan az emlékezetes pillanatokat keresem. Amelyekről majd évek múltán is eszembe jut az a bizonyos felszabadult nyári meccsnézéshez kötődő érzés. Az érzés, amit egy gól, egy drámai fordulat, egy izgalmas ráadás vagy egy szívszorító elbukott tizenegyes párbaj vált ki és ivódik be az emlékezetembe örökre. Ilyen élmény James Rodriguez minden labdaérintése, de legfőképpen az Uruguay ellen lőtt hátborzongatóan szép gólja.
Ilyen élmény Wesley Sneijder utolsó pillanatban lőtt fantasztikus találata, melynek pillanatában nem tudtam, hogyan kanalazzam fel az állam, miközben megszakadt a szívem a mexikóiakért. Ilyen élmény David Luiz döbbenetes szabadrúgásgólja, amikor felrobbant a fortalezai stadion, és egy percig annyira lettem volna brazil, hogy átérezzem, milyen is egy ilyen továbbjutást érő gólnak örülni. Ilyen élmény az a döbbent síri csend, amikor a németek öt perc alatt három gólt lőttek az elődöntőben, és el sem tudtam képzelni, milyen rossz érzés lehet most brazilnak lenni.
Ilyen élmény, amikor a mérkőzések kezdetén lekeverték a dél-amerikai nemzetek himnuszainak zenéjét, csak hogy aztán több tízezren énekeljék tovább az összes versszakot, úgy, hogy képernyőn keresztül is beleborzongunk. Ilyen élmény a portugál válogatott 95. percben szerzett egyenlítő gólja, mellyel a kiesés széléről hozta vissza egy ország reményét. Ilyen élmény a Belgium–Egyesült Államok nyolcaddöntő, melynél lüktetőbb 120 percet fociban sosem láttam, pedig hajnali fél 1 után ért véget.
Ilyen élmény megismerni egy halom tetovált nyakú, kíméletlen drogbáróra emlékeztető dél-amerikai focistát, akik térden állva imádkozzák végig a büntetőpárbajt. Meg persze ilyen élmény lenne az ember lányának minden mezlevétellel ünnepelt gól, ha nem járna érte sárga lap...
De hát az élet, és a focivébé nem habostorta. Mégis érdemes lenne megpróbálni jól lenyalni a habot róla, hogy örökre megmaradjanak az élmények.
