Foci VB 2014: Felgyorsult foci, gladiátorokkal

Az egyik a pontrúgások előtti, alatti és utáni történések a 16-oson belül. Megfigyelhető, hogy a bírók szinte minden esetben figyelmeztetik a kirívó dulakodás résztvevőit, de teszik ezt általában mindenféle következmény nélkül. Hiszen néhány másodperccel később ugyanilyen, vagy még ennél is nagyobb durvaság történik és nem szól a síp.

Az egyértelmű, hogy ilyenkor az ítész dolga szinte megoldhatatlanul nehéz: hat-nyolc páros csata esetében kell eldöntenie, hogy ki kezdte, ki volt szabálytalan és akkor még a labdára és a kapusra is figyelnie kell. Ráadásul jól takart, tömegjelenetben kell megfelelően helyezkednie. Lássuk be, közelítünk a lehetetlenhez, de a sportág érdekében egyértelmű szabályt kellene hozni. Például olyat, amikor kimondták: hazaadás után a kapus nem foghatja meg a labdát. Ez közérthető és nincs is rajta vita. A másik gond a műesésekkel van. Rengeteg a színészkedés, amit a tévénéző a számtalan kamerának köszönhetően viszonylag pontosan vissza tud nézni, de élőben tizedmásodpercek alatt kell jó döntést hozni. Érdekes egyébként és talán igazságos is a közmegítélés: Robben például hiába kimagasló tudású labdarúgó, éppen a sok kétes esete miatt nem igazán szeretik a szurkolók.

Na, de mindettől függetlenül a világbajnokság a sportág fantasztikus ünnepe. A legjobb négy közé négy teljesen más típusú összecsapás után vezetett az út és valamennyi csata emlékezetes volt. A németek unalmas fogaskerék futballal léptek tovább, az argentinok is gyors gól után tették ezt a rutintalan belgák ellen. Ami tetszett, az a kolumbiaik őszinte örömfocija. A hollandok meccse is jó volt, noha talán kissé túlértékelt ez a kapuscserés edzői húzás. Ügyes lépés volt, de nem tartom egetrengetőnek. A világbajnokság legfontosabb üzenete, hogy nagy hagyományokkal rendelkező nemzetek nem tudnak meghatározóan újat kitalálni, így aztán a kis országok egyre jobban utolérik őket ebben a felgyorsult, vérbeli gladiátorokat felvonultató világfutballban.