Air America

„A döntés és a felelősség a kapitányé, ne játsszuk már a sértődöttet. Ha nem szeret ennyit utazni, akkor mi a francnak igazolt Amerikába? Mintha ott kevesebbet kellene utazni a bajnokikra. Megnézném, ha a csapatában nyavalyogna, mit kapna a klubjától és az edzőjétől. Van baj rendesen a fejekben” – ez az egyik vélemény, és a második legtöbb lájkot kapta a közhangulatot lakmuszpapírként megmutató közösségi oldalon a sportnapilap Stieber Zoltánnal készített interjúja alatt.

Ám a legtöbben, mintegy másfélszer ennyien az alábbi hozzászólással értettek egyet: „Sértődöttség, nem sértődöttség, ebben most speciel igaza van. Felesleges valakit behívni, ha nem tud neki a kapitány legalább öt percet adni felkészülési meccsen. Ez a két meccs pont arról szólt, hogy Leekens jobban felmérje a játékosokat, ki mit tud, kire számíthat a jövőben, ezért illett volna kipróbálni.”

Mi tagadás, nincs közös nevező.

A huszonötszörös válogatott Stieber Zoltán – aki a 2016-os Eb-n örökre emlékezetes gólt szerzett az osztrákok ellen – úgy érzi, Georges Leekens semmibe vette, mert a kazahok (2–3) és a skótok (0–1) elleni felkészülési meccseken nem adott neki egyetlen perc játéklehetőséget sem, holott a válogatottunk élén most bemutatkozott szakvezető mindkét találkozón hatszor cserélhetett. Ráadásul Stieber elmondása szerint a belga szakember a közös tréningek után elárulta neki, hogy tetszik a játéka, az ék mögött mindhárom középpályás pozícióban használni tudná, és az erőállapotával is elégedett. Az észak-amerikai profi ligában, a washingtoni D. C. Unitedben légióskodó játékos nem tagadja, ezek után nagyon megviselte a mellőzés. Az interjú arra fut ki, hogy

a nulla perc játékért oda-vissza negyven órát utazó Stieber elgondolkozik azon, van-e értelme legközelebb is hazajönnie.

Nem most hallunk először ilyesmit. Bernd Storck regnálása alatt Nikolics Nemanjának sem fűlt a foga a Chicago–Budapest–Chicago úthoz csak azért, hogy pár percre becseréljék. Most ­Leekensnél a kazahok ellen kezdő volt, 76 percet töltött a pályán (nem alkotott maradandót), a skótok ellen a 83. percben állt be, a lefújás után pedig megint feltette a régi lemezt: nem tudja, hogy jön-e legközelebb. De ez másik történet.

Maradva Stiebernél, még ha meg is értjük a csalódottságát, amennyiben nem akarja elveszíteni a szurkolók szimpátiáját, nem szeretné, ha „nyavalygónak” könyvelnék el, csak egyet tehet: lenyeli a békát. És örül, hogy nem Los Angelesből kellett hazajönnie potyára, az ötvenórás út is lehetett volna.