Magunkat kell megmenteni! - Visszatekintés a sportfinanszírozás közelmúltjára

Húsz évvel ezelőtt az Országos Testnevelési és Sporthivatal (OTSH) alá tartoztak a megyék. Ennek megszűnése után a megyei önkormányzatok segítették, támogatták a szövetségek munkáját. Azóta történt még egy drasztikus változás. A törvény szerint a megyék nem adhatnak pénzt 2011 óta támogatásként. Ezzel igen csak "megreccsent" a hazai sportmozgalom életben maradási esélye. Kivéve természetesen a kiemelt támogatást élvező látvány sportágakat.Az elmúlt negyven évben rendkívül hullámzó volt a megye legjobb sportolóinak évvégi jutalmazása, elismerése. A korábbi első számú sportvezetők közül Háli József és Tungli József szerény körülmények között mondott köszönetet a legeredményesebb edzők és versenyzők munkájáért. Néhány tál pogácsa, pár kancsó bor, üdítő jutott a serlegek, érmek mellé. Tüskés Endre nagyszabású bálokkal tette emlékezetessé a jeles napot. Csik Ferenc a lehetőségek adta keretek között tudott érvényt szerezni a megyei sportünnepnek. Aztán eljutottunk odáig, hogy három évig nem történt semmi ezen a területen. Ami azért eléggé elgondolkodtató.

- Szakszövetségi vezetőként hosszú évek óta volt betekintésem a megyei sportélet működésébe. A pénzcsapok elzárása óta mindig az volt a stratégia, hogy ha kihúzunk még egy-két évet, akkor biztosan megment majd bennünket valaki - emlékezett vissza a korábbi évek történéseire Molnár Péter, a Veszprém Megyei Sportszövetség elnöke, aki másfél éve tölti be ezt a pozíciót. - Én pedig mindig azt vallottam, hogy inkább úgy tervezzünk és dolgozzunk, hogy magunkat kell megmenteni. Aztán ha mégis jön valaki, akkor legfeljebb egy kicsit fellélegezhetünk.

Molnár Péter: A pénzcsapok elzárása óta mindig az volt a stratégia, hogy ha kihúzunk még egy-két évet, akkor biztosan megment majd bennünket valaki  (Fotó: Zwicker Tamás)

- Hol tart most a mi megyénk, sikerül az értékeket megmenteni?

- Nem könnyű rá válaszolni, de úgy érzem az első lépéseket megtettük. A többi hasonló megyei szervezettel összehasonlítva a helyzetünket, már azt is sikerként kell megélnünk, hogy még létezünk, nem mindenhol van ez így. A tavalyi év során sikerült a kiadásainkat és bevételeinket egyensúlyba hozni, ami a független működés egyik alapja. Idén egy pályázati összeg megnyerésével már megszűntek a korábbi likviditási problémáink is. De még mindig nem tudunk az akár csak tíz évvel ezelőtti rendezvény vagy létesítmény támogatásokban gondolkodni. Jelenleg a tevékenységünk kimerül abban, hogy biztosítjuk a megyei sportági szakszövetségek (akik nem lehetnek önálló jogi személyek) számára az infrastruktúrát, a könyvelést, az adminisztrációt. Ezen felül nem hogy támogatni nem tudjuk őket, de még jelképes adminisztrációs díjat is szedünk tőlük. Nem véletlen, hogy a sportági szövetségek fele már csak papíron működik, érdemi tevékenységet nem végeznek. Néhányan csak nehezen értik meg, hogy a pénz már nem érkezik automatikusan. Azt ma szerezni kell, sokat dolgozva menni érte.

- Ennek hiánya miatt nem volt három évig megyei sportünnepség sem. Ez azért elég riasztó a jövőre nézve.

- Valóban évekig nem voltak meg ennek a pénzügyi feltételei. Tavaly a megyei önkormányzat és egy soproni székhelyű pénzintézet támogatásának köszönhetően sikerült visszaállítani a hagyományt. De volt olyan évünk, amikor a Tüskés-díjat sem tudtuk átadni, ami már nem annyira pénzkérdés. Amellett, hogy a közös sportági hátterünk (mindkettőnknek a tájfutás az alapsportága) miatt nekem személyesen is szívügyem a Tüskés-díj, kiemelten fontosnak tartom az ilyen pénzszegény időkben a sportaktívák erkölcsi elismerését, ha már az anyagi elismerés nem lehet teljes.

- A pénztelenségnek azért következményei is vannak, hiszen a sportrendezvények elmaradása a kiválasztást és a felfelé áramlást is akadályozza.

- Ez pontosan így van, a megyei versenyrendszer az egész magyar sport piramisának alapját jelenti. Ha ez nem működik rendesen, és erről elmaradnak a gyerekek, akkor az egyébként is nehéz sorsú szövetségekben, klubokban is megtorpan az utánpótlás nevelés, tehetség gondozás.

- Az ön által irányított, voltaképpen egyszemélyes megyei szövetségnek sincs sok saját programja.

- Sajnos nincs. A már tavaly is jól sikerült díjátadó gála mellett idén már egy hatvan éven felülieknek szóló szenior sakk versenyt és a szintén korábban népszerű Megyefutást is újra megrendezzük a megyei önkormányzattal karöltve. De én ezt is pozitívan látom, mivel ez is egy kis előre lépés az elmúlt évekhez képest.

Ezek ismeretében az egyik kérdés, hogy az ország többi megyéjében működő szövetségek miként tudnak talpon maradni, a másik, hogy a központilag támogatott látvány sportágakon kívül miként tudnak életben maradni fejlődni a többiek?