Jó lenne még több sétányon sétálni

Kár, hogy az aréna főbejáratával szembeni szoborhoz csak egyetlen út vezet. Nekem, hiányzik még jó néhány sétány onnan. Mi magyarok furcsán vagyunk összerakva: ha valaki külföldiként érkezik hozzánk, akkor kezünket, lábunkat törjük, hogy a kedvében járjunk.

Udvariasságunkban, meg a jó ég tudja, hogy miért is, de lessük a kívánságait, igyekszünk akár erőn felül jó vendéglátónak bizonyulni. Ennek egyik következménye, hogy nálunk az idegenlégiósok (bármilyen sportágban) szinte elkényeztetett helyzetben vannak, miközben saját értékeinket jóval kevésbé becsüljük meg. (Külföldön ez messze nincs így, sőt!) Carlos Perez búcsúgálája előtt két egykori nagyszerű kézilabdás érkezett a sportcsarnokba: Éles József és Gulyás István közel egy órát ácsorgott a folyosón anélkül, hogy valaki hozzájuk szólt volna.

Miközben a küzdőtéren elkezdődött a gálameccs, Éles és Gulyás egyre kényelmetlenebbül érezték magukat. Nekik fájt jobban, ami történt és nem azoknak, akik meghívták őket. Sajnos. Miközben az ünnepelt átlövő, magyar válogatott játékos spanyolul (!) nyilatkozott, a veszprémiek két kiválósága a Perez sétány mellett hazakullogott. Örülök a Perez sétánynak, kár, hogy nem a Gyurka, Csoknyai, Éles, vagy éppen Gulyás sétány mellett van.