Janics Natasa az apukájától tanult meg mindent

Aztán persze ez nem történik meg, de tény, hogy Janics Natasa megítélése, finoman szólva is ellentmondásos. A jugoszláviai Palánkán született hölgy tizenkét évnyi kajakozás után váltott országot és színeket: 2001-ben költözött Magyarországra.

Aztán a londoni olimpia után elhatározta (állítólag férje nyomására, akit edzőként itthon nem fogadott be a szakma), hogy visszatér szülőhazájába. Ekkor hangzottak el olyan nyilatkozatai, melyeket sokan tartottak hálátlannak, sportszerűtlennek. Végül mégiscsak magyarként folytatta az élsportot, de az tény, hogy megváltozott körülötte a légkör.

– Nem szoktam hozzá az ezüst- és bronzérmekhez – mondta arra a felvetésre, hogy miként élte meg a londoni csak második, harmadik helyeket. – Mindennel együtt nehéz időszak volt, de így utólag már tudom azt mondani: úgy volt jó, ahogy történt. Azóta többször is visszanéztem a közvetítéseket és megállapítottam, hogy egyesben nem mentem úgy, ahogy az elvárható lett volna.

Janics Natasa és edző férje, Andrian Dusev mégiscsak úgy döntöttek, hogy inkább Magyarországon folytatják a versenyzést (Fotó: Gáspár Gábor)

– Biztos nem úgy nézi ezeket a felvételeket, mint a szurkolók.

– Azt próbáltam viszontlátni a futamok alatt, amit menet közben akkor és ott éreztem. Ilyenkor nem csak saját magunkkal kell foglalkozni, hanem az ellenfelet is le kell győzni. Ezzel együtt, azt megtanultam, hogy a továbblépés egyetlen esélye, ha a múltat lezárjuk. És ez az élet minden területére igaz.

– Négy éve a férje irányítja a felkészülését, ez izgalmas váltás lehetett.

– Ő maximalista, így aztán mindketten próbáljuk a legjobbat kihozni ebből a történetből. Az előbb már említettem: a régi sikerekből nem lehet megélni, ez lebeg mindkettőnk szeme előtt.

– Könnyű vele dolgozni? –– szólt a kérdés, ezúttal Adrian Dusevhez, a bolgár származású, egyébként olimpiai bronzérmes kajakoshoz, vagyis az edző-férjhez. A válasz hosszú volt és bonyolult, Natasa próbálta fordítani, majd néhány pillanatnyi szünet után érkezett a tömör összefoglalás: „egyébként nagyon nehéz...”

– Véget ér egy verseny és azonnal kezdődik az új felkészülés. Kívülről nézve meglehetősen monoton a ritmus.

– Amikor fáradt vagyok, akkor jönnek a gondolatok, hogy talán abba kellene hagynom már. De aztán mindig sikerül összeszednem magam. A Katival is (Kovács Katalin, a szerk.) mindent újra kell állítani, amikor folytatódnak, illetve újra indulnak az edzések. Be kell lőni a lábtámaszt, a lapátot és egyebek. Ebben egyébként ő a főnök, mert ő ül elől és onnan jobban lehet érezni az egész hajó mozgását.

– Azt mondják, olykor nehéz rávenni a munkára.

– Jaj, hát igen – mondja nevetve. – Hallottam már, hogy lusta vagyok, de azért ez így nem igaz. Tény, hogy én úszom a leggyengébben a lányok közül, így amikor uszodai edzéseink vannak, akkor mindig lemaradok. Azt is elárulhatom, hogy én az apukámtól tanultam meg mindent, ami a kajakozással kapcsolatos. Ő is nagyon jó kajakos volt, olimpiai ezüstérmes. Aztán átjöttem Magyarországra és leesett az állam, egyszerűen nem akartam elhinni, hogy itt mennyit dolgoznak a profi versenyzők. Persze beálltam a sorba és már évek óta én is ugyanazt csinálom, mint a többiek. Munka nélkül nem lehet sikeres az ember.

Háromszoros ötkarikás aranyérmes

Dusev Janics Natasa 1999 óta készül Magyarországon, ám 2000-ben még jugoszláv színekben szerepelt az olimpián. A 31 esztendős hölgy háromszoros olimpiai bajnok, tizennyolcszor nyert világbajnoki aranyérmet és tizenkilenc alkalommal Eb–t. Egyesben Londonban harmadik helyen végzett, párosban Kovács Katalinnal második lett.