Triatlon: tízig nincs megállás

Fodor András története nem a megszokott módon, gyerekkorban kezdődött el. Ugyan ifjabb korában atletizált, a sport akkor még nem ragadta magával, nem lett az élete szerves része. Harmichat évesen, kissé meghízva, az egészségét tekintve tékozló életet élve döntött úgy, hogy nekiáll futni. Az első néhány alkalommal borzasztóan érezte magát, de nem adta fel. Aztán úszni kezdett, jobbára nyáron, a Balatonban. Ekkor döntött úgy, hogy próbára teszi magát Tihanyban egy triatlon versenyen, amit a korábbi sportigazgató, Tüskés Endre szervezett.

– A rendezők már szedték össze a holmijukat, amikor utolsóként, iszonyatosan elfáradva célba értem. Attól a naptól fogva a sport, a futás és a triatlon megszállottja lettem. A katonaságnál ismerkedtem meg Barnaki Ferenccel, aki civilben edzőként dolgozott. Írtam neki egy levelet, hogy jövőre szeretnék maratont futni, készítsen fel. Feri egyszerűen azt válaszolta, bele fogok halni. Végül nagyon szigorúan követtem az edzéstervét, és 1987 novemberében teljesítettem az első harminc kilométeres távot, majd '88-ban lefutottam a klasszikus 42 kilométert is – mesélte a Veszprémi Triatlon Egylet elnöke.

András azt érezte, nem elégedhet meg ennyivel, menni kell tovább. Ma már huszonkét maratont teljesített, köztük a szenior Európabajnokságon az athénit, de futott már Londonban, Párizsban, Bécsben és Firenzében is.

– Az életem 1996-ban újabb fordulatot vett, amikor először, még kísérőként részt vettem a nagyatádi vasember-viadalon. Olyanynyira elvarázsolt a verseny, hogy egy év múlva már én is a rajtvonalnál álltam. Az első ironmanemet 13 óra 40 perc alatt teljesítettem, s ezt követően zsinórban még hatszor végigcsináltam. András 2002 után néhány évre felhagyott a versenyzéssel, azonban azt érezte, valami hiányzik az életéből. Újból elkezdett intenzíven edzeni, 2005-ben ismét vasember lett, majd 2008-ban Csaba fiával közösen újra leküzdötte a nagyatádi távot.

– Nagyatádon az a szokás, hogy aki tízszer végigcsinálja az erőpróbát, bekerül egy elit klubba, saját rajtszámmal. Én is erre hajtok, ezért idén letudtam a kilencediket is. Minden vágyam, hogy a tizediket is behúzzam, ám nagy álmom az is, hogy unokáimmal és fiammal együtt egyszer közösen induljunk el egy triatlon versenyen. Fodor András könyvet is ír az élményeiről. Azt mondja, mindig is érdekelte a hosszú élet titka, ami szerinte abban rejlik, hogy kerülni kell a végleteket. – Az embert az agya irányítja. Ott dől el minden. Az is, képes-e valaki megcsinálni az ironmant vagy lefutni a maratont. Én sportolás közben mindig ráébredek arra, minden nehézség leküzdhető, és bármilyen mély gödörből ki lehet mászni. A példaképem az a festő, akivel egy maratoni futáson ismerkedtem meg. Ötvenöt évesen azt mondták neki az orvosok, ha nem hagy fel alkoholista életmódjával, hónapokon belül meghal. Nem akart meghalni, inkább nekiállt futni. Minden esztendőben az életkorának megfelelő rajtszámot viselt. Utoljára akkor láttam, amikor 89-es mezben rótta a kilométereket. Számomra ezek a példák adnak erőt és motivációt. Tudom azt is, nem elégszem majd meg a tizedik ironmannel, megyek majd tovább. Mert ez a dolgom.