A fűzőtől a melltartóig - ilyen volt a női divat a múlt században

A legyezők, fűzők, hatalmas kalapok, esernyők kellékek és kiegészítők, a korabeli divat elengedhetetlen eszközei voltak. A szecessziós ruhák alatt azonban a fűzők a nők egészségét veszélyeztették. A századforduló ruházata mai szemmel nézve sok szempontból meglepő. A divatról az egykori újságok beszámolói alapján is képet kaphatunk.

A történelmi eseményekhez kapcsolódva a társadalmi rétegek öltözködése is folyamatosan változott - hangzott el a Laczkó Dezső Múzeum múzeumi szabadegyetemi előadásán, melyet Egervári Márta restaurátor tartott Az I. világháború hatásai a hátországban: divattörténet, alternatívák, csalánháború címmel. Míg az európai férfidivatban a legdrasztikusabb változásokat a nagy francia forradalom idejére és a 19. század elejére tehetjük - anyagok, színek, és az elért sziluett tekintetében - , addig a női viseletben majd száz évvel később, a 19 -20. század fordulóján zajlott le ez a folyamat. Az I. világháború idejére a szoknyák egyre szűkülnek, kevesebb a szalag és a fodor, megszűnik a turnűr, a fűző, helyette különféle egyenestartó , melltartó, haskötő és egyéb fűzőpótló, szabadalmaztatott találmányok kerülnek forgalomba.

Egervári Márta restaurátor
Fotó: Kutasi Zsófia

Már a századforduló előtt - a nőmozgalmakkal párhuzamosan - elindult a női viselet megreformálására való erős törekvés. A húszas évek csonka Magyarországán újra előtérbe került a magyaros öltözetek viselete.

A veszprémi polgárok lehetőségeikhez mérten szintén követték a divatot, ezt néhány korabeli fényképen is nyomon követhetjük. A Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményében található ebből az időszakból egy millecentenáriumi viseletegyüttes, valamint több, a polgári és a paraszti kultúrában használt ruházat. Az I. világháborús egyenruhák, főleg az ingek anyaga jelenleg vizsgálat alatt áll egy cikk alapján, amely arról számol be, hogy a vizsgált I. világháborús német egyenruha-ingek nyolcvan százalékának anyaga csalánszövet.