Fiatalos megközelítés, különleges megemlékezés József Attiláról

A pápai református gimnázium és Veress Zsuzsa magyartanárnő nevével fémjelzett költészet napi műsorokban az imént említett veszély még véletlenül sem fenyegeti a közönséget. A Refi dísztermében a literatúra idei ünnepén újfent meggyőződhettek róla a jelenlévők, hogy az irodalom szellemileg felfrissítő, semmihez sem fogható szórakozást képes nyújtani, ha értő kezek veszik gondozásukba.

A pápai református gimnázium diákjai rendhagyó irodalmi műsorral szórakoztatták a közönséget
Fotó: Polgár Tibor

Veress Zsuzsa tíz évvel ezelőtt szervezett először költészet napi műsort a református gimnáziumban. Akkor József Attila-versek szerepeltek a kínálatban, és a mostani, tizenegyedik megemlékezésen is a tragikus sorsú poéta műveit adták elő a nagy múltú tanintézet diákjai. Ezúttal a talán kevésbé ismert, fiatalkori költeményei kerültek terítékre, amikben még nyoma sem volt a kétségbeesésnek, a depressziónak.

A műsor során a díszteremet megtöltő jelenlévők megismerhették a legendás költő jókedvű, pimasz, lázadó arcát. A különleges hangulatú, fiatalos frissességet sugárzó előadást az egyik diák kivételes énekhangja is fűszerezte, miközben a megszokottól igencsak eltérő vizualitás csak tovább fokozta a nem mindennapi légkört. Bevallom, én még nem találkoztam olyannal, hogy létrákon állva, illetve ülve szavaljanak verseket egy irodalmi műsorban, de ez a megoldás különösen telitalálat volt. Ugyanis a találó szimbolikus jelentése - az ég és a föld összekötése - mellett fölöttébb jól mutatott a színpadon . A József Attila, hidd el, hogy nagyon szeretlek! címet viselő előadásban a mostani refisek mellett a gimnázium öregdiákjai is szerepet vállaltak.